Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Cs. Sebestyén Kálmán: A trianoni béke hatása Nógrád megyében

szinóbányai, málnapataki és zlatnói üveggyárak) A pálfalvi üzem a táblaüveg gyártásában versenytárs nélkül maradt az új határok között. A zaklatott múltú gyár - többszöri tulajdonosváltás és üzemszünet után - újabb átalakulás elé nézett 1920-ban. Az élesdi központú, erdélyi Feketeerdői Üveggyár RT. más határok közé kerülésével a gyár a bécsi Mercur Wechselstuben AG. érdekeltségébe került. A már korábban nyersanyag - (főleg az üveggyártáshoz megfelelő minőségű kvarchomok cseh- és németországi berszerzésének akadályai), szén- és szakmunkáshiánnyal küzdő üzem átszervezése és fejlesztése lassan haladt. így adott körülményei nem tették lehetővé a kínálkozó konjunktúra kihasználását, termelése csak az igények 15-20%-át elégítette ki. Az 1924-ben üzembe helyezett kemencével ugyan megkétszerezte termelését, de a pénzügyi nehézségek áthidalása és a magas termelési költségek leszorítása csak az évtized végére sikerült. A salgótarjáni palackgyár gondjai a világháború előtti időszakra nyúlnak vissza. A már akkor ingadozó termelést csökkentette a szakmunkások katonai behívásából adódó munkaerőhiány, s az esedékes felújítások pénzügyi fedezetének szűkössége. 1919 után az anyavállalat, az aussigi Mühlig cég, Csehszlovákiához került. A bizonytalan politikai és gazdasági helyzet miatt tartózkodott minden új beruházástól a salgótarjáni gyárban, így a négy kádból kettő és a fazekaskemence továbbra sem dolgozott. Nem hozott alapvető változásokat az sem, hogy az SKB RT. - terjeszkedő politikáját követve - 1921-ben részvényeket szerez. A Munka című lap 1923-ban így jellemzi a helyzetet, hírt adva a bezárásról: „Esztendők óta kénytelenek voltak a kitűnő szakmunkások napszámos munkát vállalni, vagy kivándorolni. Redukált üzemmel mostanáig mégis csak dolgozott a gyár. Múlt héten azonban az igazgatóság elbocsájtotta a munkásokat, amit azzal indokolt meg, hogy a horribilis anyagárak miatt képtelenek a palackgyártásra, mert a kész hazai üveg jóval többe kerülne, mint az importált palack. A sok szakképzett munkás egy részét elsőrendű munkákra az itteni vállalatok alkalmazták. Más részük pedig kénytelen vándorbotot venni a kezébe, bizonytalanságba hagyva családját." A működés lehetősége 1925-ben teremtődik csak meg, mikor a bányatársulatnak sikerül a részvények többségét megszerezni. A felújítási és rekonstrukciós munkálatok befejezése után, amely alkalmassá tette az eddigi zöldüveggyártás mellett a fehérüveggyártásra is, 1926-ban indítják újra a termelést. A nógrádi iparvállalatok helyzete tehát általában a 20-as évek második felére stabilizálódik, csökkentve ezáltal a bizonytalanságot, azonban a munkanélküliséget nem oldva meg. 1924-től egyre több helyen és egyre többször sürgetik a gyakorlati lépések megtételét, elsősorban az ínségmunkák beindítását, ezek azonban az évtized közepe után jelentkeznek, elsősorban az ország helyzetét rendezni hivatott szanálási program előrehaladásával. Pénzügy és közlekedés korlátai Az előbbiekben már láttuk, hogy az új határvonalak keresztülvágták a hagyományos gazdasági vonzáskörzeteket. Ezzel megszűnt, illetve nagyon korlátozottá vált a termékcsere, amely a mezőgazdaságon kívül érintette a Losonc környéki textil és fémipari vállalkozásokat, Málnapatak és Szinóbánya környéki üveggyárakat és agyagipari üzemeket stb. De Losonc elcsatolása a vármegye pénzügyeire is érzékeny csapást mért, mivel pl. az „árvák és gondnokoltak gyámhatóságiig kezelt pénzei"-nek közel 75%-a 1919-ben losonci és gácsi hitelintézeteknél volt elhelyezve. A törvényhatósági bizottság e kérdést tárgyalva 1921-ben leszögezi: „...készpénzei elhelyezési arányát ezúttal, tekintettel arra, hogy ezen betétek bizonyos hányada jelenleg idegen államhatalom által megszállt területen lévő pénzintézetekben van elhelyezve, megváltoztatni nem kívánja, mégis tekintettel arra, hogy ezen ideiglenes helyzetnek megváltoztatása a közel jövőben remélhető elvileg már most kimondja azt, hogy a határkérdések rendezése után ezen betéti úton kezelt készpénzek elhelyezési arányát a lehetőség beálltával revisió alá kívánja venni." Ugyanakkor, ugyanezen bizottság már 1919. novemberében tudomásul veszi, hogy „a vármegye tiszti főügyészének véleménye alapján, a csehek által jelenleg megszállott területen levő községeknek, a segedelmi magánpénztár, nagyobb fesztávolságú hidak alapja, a községjegyzői nyugdíjalap, illetve körorvosi nyugdíjalapból nyújtott törvényhatósági kölcsönök törlesztési részleteit, illetve kamattartozását bírói úton jelenleg érvényesíteni nem lehetséges." Ezen 63