Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Kovács Anna: Mózes? Mondd, ki vagy?

Emberiségkölteményét, Az ember tragédiáját 1860 márciusában fejezte be, s júniusban már a Mózeshez kezdett, és mindeközben még átdolgozta a Csák végnapjai című történelmi drámáját.

19 E darab utolsó, a halott Csák fölött elhangzó sorai, a Tragédia emberi küzdésre biztató zárógondolatai mellé kívánkoznak: „S megszentelendem sírját - mert cselekszem." Madách Mózesét is - mintegy összegezve eddigi eredményeinket - a cselekvés szempontjából vizsgáltuk meg, elsődlegesen Mózes célját, lehetőségeit, szándékait, tettei indítékait, szerepvállalásait figyelve. Előrebocsátva összefoglalóan, hogy Madách Imre a cselekvő ember szerepváltozásaiból, a cselekvési folyamat főbb elemeinek (várakozás-tettvágy-alku tárgya és eszközei - a tett) ritmikus ismétlődéséből szőtte egységes egésszé drámáját. Madách Mózese is a cselekvés példája - egy adott történelmi folyamatban szerepét kereső, tevékenyen, teremtően résztvevő, alkotó ember, a homo politicus. A választó ember „Nagy Pháraó! az ifjú itten áll," - ezzel a dráma egészére, gondolati súlyára, nagyívű szerkezetére, veretes nyelvére is jellemző monumentalitást intonáló bemutatással indítja útjára Madách Mózesét.

21 A tudás díszével is felvértezett Mózes a Fáraó oldalán, annak mintegy ifjú tükörképeként jelenik meg. Ura vonásait viseli magán: „Mi bennem érez, gondol és lehel, Magad vagy Pháraó!" -vallja látszólagos szerénységgel, ám kivételes helyzetének biztos tudatával, s képességeinek teljes öntudatában. Természetes, hogy a Fáraó tanácsadójaként, szövetségeseként az ő érdekeit védi Áronnal szemben, aki a zsidó nép képviselőjeként lép elé. Egyezkedésük tárgyában mindketten hajthatatlanok. Mózes az elnyomott nép számára egy utat lát, olvadjon be Fáraó nemzetébe, feledje ősi szokásait, műveltségét, nyelvét, azaz feladva autonóm létét, szabadságát, mert élni van joga, de elzárkózni nincs. Sőt Mózes e vitában még azt is megkérdőjelezi, hogy a zsidóknak egyáltalán joguk lenne népként a Fáraó színe előtt megjelenni, közös követelésekkel: „Áron jöhet, Húr is, vagy bárki más Egyes panaszra - Izrael soha. Nem ismerjük, mi az? - " (192-194) Kemény kézzel, „rideg szilárd paranccsal ", s ha kell nyílt erőszakos eszközökkel gondolja a célt megvalósíthatónak, az eddigi csalárd ígérgetések, a ravaszkodó kegyetlenséggel szemben. Kíméletlenségével mintha csak bizonyítani akarná, hogy alkalmas a tanácsadó, a legfőbb kegyenc szerepére; ám lelkében ennél többre vágyik, magasabbra tör, van bátorsága egészen a trónra tekinteni. Igen, Mózes sorsa nyitott, előtte áll a választás lehetősége, hogy „népe hóhérává", „szörnyeteggé" lesz, vagy mint szülőanyja szeretné „második Józsefként" a zsidó nép megszabadítójává válik. Már itt a bemutatáskor összes lehetőségét felvázolja Madách. Mózesnek azonban nem csak lehetősége van a választásra, de szinte végzetszerűen szembetalálja magát a választás kényszerével, amikor megtudja sorsa titkát: „Mózes, te is zsidó vagy." Eletének egészen más távlatai nyílnak meg ezzel a tudással, mint amire vágyott és készült, a fejedelmi kegy verőfényéből, egy fényes út helyett a megvetett rabszolga nép közé került. Kétkedő megrendüléssel - „ki biztosít, hogy szód nem mese", „néped egy újabb fogása", kérdez kétszer is vissza -, de végül is elfogadja az igazságot. Az az izgatott tettvágy keríti hatalmába, amely előbb még a zsidó néppel szemben akart megnyilatkozni, s most már azt kutatja, hogy vajon e népben van-e tetterő, képes-e, alkalmas-e cselekvésre: 320