Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Kovács Anna: Mózes? Mondd, ki vagy?

„Hisz, hogy ha e nép ollyan lenne még, Mely tenni képes, élni érdemes, Vele csak halni - élni nem lehet." (374-375,380) Mózes vállalja küldetését, hogy választ keres kétségére, kérdésére, de mielőtt erre ténylegesen sor kerülhetne cselekedetével már választ is, leszúrja testvérét, a zsidó Máriát meggyalázó egyiptomi tiszttartót. "Ismerjetek meg - én Mózes vagyok, Zsidó miként ti, - testvértek-baráttok." Ám erős, összetartó, óvó testvéri közösség helyett - a következő jelenetek során - gyávának, önzőén széthuzónak, kicsinyesnek, s legjobbjaiban is kicsinyhitűnek ismeri meg választott népét Mózes. Csalódott búcsúszavait a jövőbe nézve zárja: „Kibujdosom. - Testvér, az ég veled. Ha jő idő sok szenvedés után, Melyben körülnéz majdan Izrael, S embert keres: akkor jöjj, s hívj haza." (697-700) Mózes számára a végrehajtott tettel, mellyel a külvilág előtt kinyilvánította hovatartozását, a választás még nem fejeződött be. Idegen füldön társat talál, feleségével gyermeket nevel, s lelkében újabb választásra készül. A dicső pálya után, mely Fáraó udvarában várhatta volna, most le kell mondania egyéni megtalált boldogságáról, családja szerető közelségéről is. A bujdosó Mózes nemcsak a Fáraó megtorlása elől, s népében csalódva menekült el. Számára a várakozás gyötrelmesen hosszú, reménnyel és csüggedéssel terhelt, a férfivá érés vívódó évei következtek. A pusztában elsősorban önmagával, önmagában kell választásáért megküzdenie, feladatával szembenézve kínzó kétségeire megfelelni. Az égő csipkebokor belső megvilágosodásának jelképe is, lelke felkészülten várja Istene parancsát, Jehova szavát: „Mózes, kelj fel, s kövesd testvéredet. Szabadítóját várja Izrael, S bilincseit letörni vagy hivatva. MÓZES S hogy bírom én ez óriási művet? Karom lelankad, és gyarló szavamnak Ki ád hitelt, ha mondom, hogy te küldél? Válassz magadnak, népem Istene, Erősebb eszközt - és hagyj engemet" (861-868) A kétkedő, a „visszakérdező" ember végül természetesen elfogadja benső lényegéből fakadó feladatát, az egyezség létrejön, a szövetség megköttetik. A VÁLASZTOTT VEZETŐ Mózes a férfi választ adott, s már választott szerepének megfelelően, a kiválasztott tudatával vezeti társai beszélgetését, melyben a zsidók szabadulását tervezik. „Mit is teszünk." - kérdi Mózes; s az elnyomó hatalommal való nyílt szembefordulás helyett fortélyos eszközt eszel ki: „Csel ellen cselt. Kérünk három napot, Hogy a pusztában imádjuk Istenünket. Ha kint leszünk, könnyen továbbszökünk." Kiváló taktikai érzékkel képes felmérni egyben azt is, hogy a „húsos fazékhoz" ragaszkodókat, az öntudatlan belenyugvókat a 321