Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

lomban tartanak ima-összejöveteleket első csütörtökön és első szombaton: ..Most a Szűzanya nagyon kéri, hogy most különösen vezekelni kell ezért az istentelen világért." Első vasárnapon a templomban végeznek Szentségimádást, amióta a jelenlegi pap vezeti azt (kb. 5 éve). „Valamikor az én lánykoromban (1920-30-as évek) szentséges mise volt. Egész mise alatt ki vót téve első vasárnap az oltáriszentség. Oszt mostmán nincs kitéve. A zsinat törölte el."

36 Az első vasárnapi mise után jön össze a Rózsafüzér Társulat. „Titkot" cserélnek és a társulat perselyébe pénzt helyeznek, Ilyenkor megcsókolják az oltáron lévő feszületet. A szomszédos Szandán általában első pénteken történik ez, és itt az adományt „József-fillérkének" nevezik. Az Újhold számontartását, ezzel kapcsolatos imádságot nem sikerült gyűjtenünk, csupán a rózsafüzér „titkainak" kicserélésekor énekelt szövegben van nyoma: „Újhold vasárnapján csendül kedves hangja, Ünnep ez minekünk, mert űj titkot nyerünk A szentolvasóban, mely örök fegyverünk..." Néhány éve minden hónap 13. napján misét és „engesztelő szentórát" tartanak a katolikus templomban. Eleinte néhányan Pestre jártak e napon erre az alkalomra, majd amikor a Váci Egyházmegye püspökhatvani esperesi kerületében is megszervezték az „Engesztelő Szentóra" megtartását, búcsújárásszerűen ment a nép minden hónap 13-án hol Becskére, hol Püspökhatvanba, Magyarnándorba, Szandára, Mohorára, Cserhátsurányba, Szécsénkébe és Terénybe. Az esemény kisugárzása olyan erőteljes, hogy Szlovákiából is jöttek különbusszal. Terényben a vendégek érkezésekor szóltak a harangok, és a búcsúszerű jellegre utal, hogy „szentséges körmenet" is volt. Idén télen (1990-91.) az útviszonyok miatt Szanda, Terény és Cserhátsurány (a három egy paphoz tartozó falu) külön-külön a saját templomában tartotta az imaalkalmat. Eleinte falubeli evangélikusok is elmentek „kíváncsiságból", majd elmaradtak. Az imádkozás körülbelül éjfélig tart. Az „Engesztelő Szentóra" с imafüzetet használják, a szentségimádási könyvet és rózsafűzért mondanak, mely alkalmazkodik az egyházi időszakhoz. (Adventban örvendetes, Böjtben fájdalmas, Húsvéti időben dicsőséges). A havi imarend alakulásához tartozik még az is, hogy Terényből és néhány közeli faluból minden hónap 22-23.-án eljárnak Pestre „Pió atya miséjére", akinek boldoggá vagy szentté avatását szorgalmazzák. Az újabb típusú vallásosság kialakulását jelzi „Kolbe atya" terjedő tisztelete is. Az év A naptári évnek nevezetes alkalmai és ünnepei az imádkozás szokásaira is hatással vannak. A természettel szorosabb kapcsolatban lévő falusi életmódban az évszakok, a gazdasági munkák szabják meg elsősorban a szakrális és profán jelenségek váltakozásait. A nyugalmasabb és ugyanakkor több ünnepet és ünnepi előkészületet magában foglaló téli időszak (Advent, Nagyböjt) az imádkozás gyakoribb és hosszasabb alkalmait is jelenti. A kereszténység kezdetén, az egyházi év kialakulásakor először Krisztus ünnepei jöttek létre és ezek képezik ma is az egyházi év gerincét. A katolikus egyház a Pünkösdtől Adventig tartó időszakot közbeeső időnek tartja, amikorra már lezárul az üdvösség története. A később kialakult ünnepek kiegészítő jellegűvé tették e közbeeső időt. Mielőtt az ünnepi évfordulókat a gazdagabb hagyományvilágú katolikus szempontból közelebbről sorravennénk, szólunk az evangélikus liturgia ünnepeiről. A reformáció fő törekvései közé tartozott a liturgia egyszerűsítése, a szentek kultuszának eltörlése, a mágikus- szakrális elem elvetése, a paraliturgikus cselekményektől, képzetektől való elfordulás. A 19-20. században a protestánsok ünnepei a katolikusokéval összevetve, ünnephez kapcsolódó szokásokban szegényesebbek, annak ellenére, hogy a középkori liturgiának számos eleme éppen a protestáns kegyességben Őrződött meg. Az evangélikus egyházi év két részre oszlik, Advent első vasárnapjától Szentháromságva292