Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

lönbség, hogy Nagytarcsán a Karácsony, Húsvét, Pünkösd kettős ünnepének kettős viselete alkalmazkodott a liturgikus színek változásához, Terényben ez nem jelentkezik. Adatközlőink fiatalkorában Adventtől Karácsonyig kékben, sötét színekben jártak a lányok és asszonyok (Nagytarcsa: fekete), Karácsony első és második napján a fiatalok fehér selyemben, az idősebbek kék selyemben, brokátban (Nagytarcsa: Karácsony első napján lila, második nap fehér). A szilveszteri hálaadásra fehérben, vagy fehér alapon virágos ruhában, Újév napján rózsaszínben (Nagytarcsa: piros), Farsang idején kék és rózsaszín selyemben (Nagytarcsa: tarka) jártak istentiszteletre. Nagyböjt idején sötét, illetve fekete színű volt a ruha, külön kiemelik, hogy feketevasárnapon és nagypénteken minden ruhadarab, „még a harisnya is fekete". Húsvétkor ugyanúgy, mint Karácsonykor a fehér selymet vették fel. (Nagytarcsa: első nap lila, második nap fehér.) Áldozócsütörtökön lila brokát (Nagytarcsa: tarka), Pünkösdkor „céklaszín", rózsaszín vagy cifra volt a ruha. (Nagytarcsa: első nap piros, második nap fehér.) Szentháromságvasárnap kékben (Nagytarcsa: tarka- és adventig ez marad), Bűnbánóvasárnap feketében, Terméshálaadás napján kékben, pirosban, tarkában jártak. A katolikus viselet színvilága nagyjából megegyezik a fentiekkel. FŐ különbség, hogy Virágvasárnap fehérmintás, tarka tavaszi öltözetet vesznek, míg az evangélikusok ekkor is feketében járnak. Mária ünnepekkor a katolikusok a kék színt hangsúlyozzák. Az utóbbi évtizedekben a hagyományos terényi női viselet fölbomlása figyelhető meg. Az 1940-es évek végén születettek alkotják az utolsó generációját a hagyományos öltözetben járóknak. A továbbiakban a hét, a hónap és az év jellegzetességeit vesszük sorra az imádkozás és a hozzákapcsolódó jelenségek szempontjából. A hét A napi imarend általánosan állandó, de emellett alkalmazkodik a nagyobb periódusokhoz, így a hét napjaihoz, a hónap eseményeihez és az évkor ünnepeihez. Az „alap" imarend kiegészítésére egyházi kiadványok (imakönyvek, hetilapok: pl. Evangélikus Élet; Új Ember stb.) az év minden napjára adnak ima-, elmélkedési gyakorlatokat, kijelölt bibliai olvasmányokat. Gépelt vagy kézzel írott lapok, füzetek is közkézen forognak mindkét felekezetnél. A katolikusoknál a rózsafüzér mindennapos használata is a heti imarend ciklikusosságát erősíti. Hétfőn és csütörtökön az örvendetes, kedden és pénteken a fájdalmas, szerdán és szombaton a dicsőséges olvasó kerül elimádkozásra a gépelt papírlapokon terjedő megfelelő énekekkel együtt. Vasárnap vagy az örvendetes vagy a dicsőséges rózsafűzért mondják el. A megkérdezettek többsége csak néhány kiemelt napon használ ezen túlmenően a mindennapostól eltérő imaszövegeket. Számontartják ugyan, hogy például a „Tíanosciusban", vagy a „Mária kiskertjében" van ima a hét minden napjára, ennek ciklikus gyakorlása, ismétlése meglehetősen ritka. Leginkább kiemelt nap a szerda, péntek és a vasárnap, mely utóbbinak imarendje legfeltűnőbben mennyiségileg különbözik a többitől. Szigorú egyházi előírás a hét napjai közül a vasárnapra vonatkozott. Már Szent István elrendelte e nap megünneplését, a misehallgatást és a munkától való tartózkodást. Az egyházi és világi törvény nyomán a vasárnap kiemelkedő jellege hagyományossá vált: „A hetedik napot megszentelem, ez vóna az illő. (...) Ugye hat nap alatt teremtette a Jóisten a világot, a hetediket meg kellene szentelni." A vasárnapi munkavégzést az idős korosztály helyteleníti, a mai élet túlzó követelményének tartja, és ők valóban hétvégén szánnak legtöbb időt imádkozásra, a délutánt, estét gyakran töltik ájtatossággal - főleg telente. A hétnek ebből a rendjéből adódóan tehát a vasárnap az imádkozás fő ideje templomban és otthon egyaránt. Ezért figyelhettünk meg több, rendszeresen vasárnaphoz kötődő imádságot. Itt másodlagos, a többlet-alkalomból adódó kapcsolódásról van szó, és ilyenként vált vasárnaponkénti imává például egyik adatközlőnknél a „Kármelhegyi Boldogasszony skapuláré Társulatának ájtatossága".

19 A hétköznapiságtól való különbözőséget jelzi a vasárnapi harangozás is. Körülbelül 4-5 évvel ezelőttig hétköznap a középső harangot, vasárnap a nagyharangot használták az evangéli289