Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

kusok és katolikusok egyaránt. 4-5 éve az evangélikusok rosszallásukat fejezték ki a katolikusoknál amiatt, hogy áldozócsütörtökön miért nem az ünnepélyes nagyharanggal harangoznak, miért csak a középsővel. Áldozócsütörtök ugyanis az evangélikusoknál napján megtartott ünnep, míg a katolikusoknál ezt - több más jeles naphoz hasonlóan - a rákövetkező vasárnapon ünnepli már az egyház. „Akkor oszt áttértünk mi, mindennap a nagyharanggal harangozunk."

20 így katolikusok hétköznaponként is a nagyharangot húzzák, míg az evangélikusok ilyenkor a középsőt használják és csak szombaton, vasárnap és ünnepnapon harangoznak a nagyharanggal. Vasárnap mise előtt mindkét felekezetnél háromszor harangoznak (evangélikusok 9,10,11 órakor; katolikusok: 11,1/2 12,12 órakor). Az evangélikusok mindháromszor a nagyharangot húzzák, katolikusok először a nagyot, majd a középsőt, végül közvetlenül a mise előtt (beharangozás) mindhárom harang (nagy, középső, kicsi) egyszerre szól. A két felekezet egymás mellett éléséből fakadó változás a harangozásban az is, hogy mivel az evangélikusok villanyharangra tértek át, s ez a bemelegedés miatt rövidebb ideig üzemeltethető, megegyeztek a katolikusokkal, hogy evangélikus halottért ők is csak kb. 5 percet harangoznak az addig szokásos kb. negyedóra helyett. Vasárnap a mise-, istentisztelet látogatásához kapcsolódik ima: „Reggel megborotválkozok és akkor, ha rendbe vagyok, az első harangszókor még elvégzem a miseimádságot." Rózsafüzér vagy egyéb ima végzése is gyakori a mise előtt, evangélikusoknál úgyszintén ének és imakönyvhasználat fordul elő. Vasárnap délután az evangélikusoknál a gyerekeknek „vasárnapi"-t, azaz gyermek istentiszteletet tart a lelkész. „Litánia", azaz rövidített istentisztelet addig volt szokásban, míg a jelenlegi lelkész nyugdíjba nem ment. A hívek a két alkalom közül a „vasárnapi" megtartása mellett döntöttek, így „litánia" már nincs. Egyébként sem sokan jártak, mint ahogy erre, a férfiakra vonatkozóan már 1878-ból is van adatunk: „Már délután Terényben a kurátort és egyházfit kivéve egyetlen férfi sem jelenik meg, mely szokás itt már ősi s épp azért oly megrögzött, hogy rajta segíteni nem lehetett, ugyanis ott a férfi szégyennek tartja menni délutáni istentiszteletre." A terényi evangélikusok a vasárnapi rövidített liturgiájú istentisztelet lelki élményét nem pótolják öntevékeny módon. Ebben nem annyira az egyházi rend hatása mutatkozik meg, mint inkább a helyi evangélikus nép imához, gyülekezeti élethez való viszonya: „Mink nem, úgy mint a katolikusok. Ha vóna olyan asszony, elmondaná azt az imádságot - könyvből, oszt akkor énekelnénk." . Egy adatközlőnél találtuk a vasárnap délutáni szlovák rádió istentiszteleti adásának rendszeres meghallgatását. A katolikusok jelenleg pap nélkül tartják meg a litániát (a pap három falut lát el), s utána minden vasárnap délután „Többlet engesztelő imaórát" tartanak, az azonos című, újonnan kiadott könyvecskékből. Ez szerves kiegészítése a minden hónap 13. napján tartott „Engesztelő imaórának". Vasárnap délután - főleg a nyári időszakban - jellemző még a temetőlátogatás, egyénenként változó gyakorisággal. Fájdalmas rózsafűzért, Halottak olvasóját, Miatyánkot, Üdvözlégyet végeznek a katolikusok: „Minden sírnál elmondok egy tizedet. Édesanyámnál, édesapámnál, a férjemnél meg a kislányomnál."

25 A megholtakért való imádkozásra egyes esetekben a hétfőt tartják a legalkalmasabbnak. K. V (róm. kat.) e napon böjtöl kenyéren és vizén a tisztítótűzben szenvedőkért és délben elmondja értük a fájdalmas rózsafüzér két tizedét. A ferences ihletésű jámborság a 18. századi barokk időktől kezdve a hét második napját, a keddtí Szent Antalnak szentelte. E funkcióban Szent Antal felváltotta az angyalokat, majd Szent Annát. Terényi katolikusok körében akad, aki végzi Szent Anna olvasóját, de a „keddasszony" helyét körükben is Szent Antal foglalta el. „Könyvecskékből" végzik el Szent Antal kilencedét és rózsafűzérét, s a szentnek Terényben leggyakrabban eltűnt tárgyak előkerítésének funkciójával találkozunk:" A nászasszonyunk a kilencedet elimádkozta kilencszer egy héten (?), akkor megálmodta, amit akart tudni. Hogy a kapája^ami elveszett, a szomszédasszonynál van a pajta alatt a ládában. Ment biztos helyre a kapáér. Szent Antal után a keddi napon említik 290