Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 NÉPRAJZ ETHNOGRAPHIE Lengyel Ágnes Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II. Nagyobb periódusok szerinti imarend Tanulmányunk előző fejezetében (1989) a napi imarenddel, az egyes napszakokhoz, tevékenységekhez és rendkívüli helyzetekhez kapcsolódó imádságok bemutatásával, rendszerezésével foglalkoztunk. E munka folytatásaként az imádságok, imádkozási alkalmak évkörben való elhelyezkedését, ünnepekhez való alkalmazkodását, illetve a falu katolikus asszonyai körében megfigyelhető vallási megújulást vesszük számba. Az emberélet fordulóinak és a családi élet eseményeinek vallási vonatkozásait külön, III. fejezetben tárgyaljuk majd. Munkánk I. fejezetében esett szó Terény történelméről, az evangélikus szlovákság betelepüléséről, lélekszámáról. A két felekezet és két nemzetiség egyházi ünnepeit az eltérések esetén természetesen külön tárgyaljuk. Evangélikusok - Katolikusok A terényi evangélikusokat szlovákoknak, a katolikusokat pedig magyaroknak szokás tartani.

1 A felekezeteknek nemzetiségekkel való egybeesését a 18. század elejei újratelepítés idején lehetett pontosan megfigyelni. Az 1715-ös népszámlálás és 18. századi schematizmusok szerint Terényben többségében evangélikus szlovákok laktak jelentős magyar kisebbséggel. Ez az arány az azóta eltelt idő során, mind a felekezetek, mind a nemzetiségek vonatkozásában változott. Egyrészt ismeretes, hogy a kedvezőbb letelepedési lehetőségek végett Nógrád megyéből a szlovákság jelentős része vándorolt tovább az Alföldre. Másrészt, ahogy a terényi adatközlőktől megtudtuk, főként azért voltak az evangélikusok a nagyobb gazdák, mert a kisebb gyermekszám miatt földjeik jobban egybenmaradtak. Emellett az is nyilvánvaló, hogy a katolikus egyház reverzális intézménye folytán a vegyes házasságokból általában a katolikus egyház gyarapodott lélekszámban, s ezzel együtt részben szlovák utódok váltak magyarokká. Ezt mutatja több olyan adatunk is, mely szerint a jelenlegi katolikusok nagy-, dédszülei között voltak, akik jobban tudtak tótul, mint magyarul. Az idők'során a felekezetek szerinti nemzeti identitás módosult. „Mi is magyarok vagyunk." - mondja egy 80 év feletti, még szlovákul imádkozó, a családon belül is szlovák nyelvet használó evangélikus asszony. „Nem szlovákok ezek, csak szlovák nyelvet beszélnek!"

4 Ugyanakkor jónéhány szlovák családnév fordul elő katolikusoknál, de találkozunk magyar nevekkel evangélikusok körében is. A szlovák nyelv használatában a család, az iskola és a templom megtartó szerepe az elsődleges. Adatközlőink gyermekkorában a családban túlnyomórészt a szlovák nyelv volt használatban. A nagyszülők még szinte kizárólag szlovákul beszéltek, az imádságokat, énekeket a szlovák nyelvű „Tranoscius" könyvből végezték.

5 Szüleik már egyre gyakrabban használták a magyar nyelvet, és a magyar nyelvű „Tranoscius" megjelenése (1935) előtt a győri keresztény énekeskönyvet , melyek egyre inkább kiszorították a szlovák könyveket. A szlovák gyermekek még iskoláskoruk előtt mindkét nyelvet beszélték. Az iskolában magyarul tanultak, de még körülbelül az I. Világháborúig a napi közös imádságot szlovákul végezték. Templomban az istentisztelet kb. 1940-ig szlovák nyelven folyt,