Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

6) Piri ne tudjon róla" „Тега nenus" mintegy három hónapig végezte a leírt imafűzért, de nem vitte végbe, mert idö közben elváltak. „Azt mondta Piri, hogy neki nem köll, oszt nem köll a férje. (...) Mer szeretetből ment a férjihő, szerették egymást." Meglepően archaikus fölfogás és eljárás tovább éléséről van itt szó azzal együtt, hogy elsősorban az imafűzér döntően a mai vallásgyakorlathoz igazodó tartalmat mutat. A válás rontásként értelmezéséről és ilyetén gyógymódjáról a családtagok is érezték, hogy egyfelől szemben áll vallásuk normarendszerével. Másrészt azonban saját folklór-hagyományon alapuló világképük és kultúrájuk szerint valamint a tudós asszony ajánlásának Jézust és Szűz Máriát kérlelő vallásos tartalma miatt nem érezték ördöginek a családi egység effajta biztosítási módját. Végülis imádkozási gyakorlatuk fokozásáról van szó, hatékonyságukat növelő szabályok alkalmazásával. Világos, hogy itt kétféle - egyházi és népi - modell egyénen belüli konfrontációját szemlélhetjük, az - egyébként önmagában is változó - tradíció elevenségének talaján. Jellemző „Tfera nenus" orvosi gyakorlattal, gyógykezeléssel kapcsolatos fölfogása is. Egészségi állapota és kora alapján gyakran kell gyógyszereket szednie. Kíváncsiak voltunk, hogy mennyire racionális a szemlélete ezzel kapcsolatban, ezért megkérdeztük: „Hogyan tartja Téri néném, most a gyógyszer gyógyít vagy a Szűzanya gyógyít vagy Jézus vagy hogy van ez? - Hát csak az Isten gyógyít, vagy a Jézus vagy Szűzanya jobban mint a gyógyszer, csak a gyógyszer csillapfjja a fájdalmat." Nem szűnő lábfájásával a hirtelen népszerűségre szert tett somoskőújfalui tudósasszonyt kereste föl 1991 júniusában. Egy falubeli asszony kísérte el, aki korábbi útját követően már félre tehette „botikáját". A gondozóasszony eddigiekben vázolt, több vonatkozásban archaikus szemléletét jelentős részt hagyományos kultúrájának a valóság általi sajátos visszaigazolásai tartják fönn. Már nagyanyjától is ezt a tapasztalatot kapta, akinek álomlátása valóság volt, s a kápolna e misztikus élmény eredménye és megtestesítője. Kiállta a „próbát" az a szokás is, hogy a karácsonyi vacsora után, ha a lány titokban egy lepénnyel kimegy a „ház elejbe" megtudja jövendőbelije nevét. „Tfera nenus" esetében János nevű jött először arra, és a férje is Töth János lett. Édesanyja halálát is megtudta előre álmában (17. szöveg). Az évi nagyünnepek hagyományos megtartására intette egy pünkösd szombatján szerzett élménye, a 30-as évek második felében. 51. „...jött ugye a kettes ünnep, hármas ünnep, mer már szombaton ugye csak az állatoknak hordtunk ennyi, meg süttünk meg takarítottunk ugye, mán pünkösd szombatján. Mer nem szoktak dolgozni. Oszt akkor mikor menyecske is vótam, az anyósomnak az anyja aszongya, menjetek ki a poletárba, nézzétek meg aszongya (...), hogy ki-e kelt a kukorica aszongya. De ne kapáljatok aszongya, csak hozzatok lóherét az állatoknak ugye, mer aggyig mindegyik a főggyiből hozott az állatoknak ennyi ugye. Bekészíteni libáknak, búzát arattunk sarlóval, hosszú batyuba. Hát alig, hogy kiérünk a Poletároknak hittak, kiérünk, mondom a lyányoknak [férje húgai], mondom nézzetek Briganyok (...) azok olyan szentek oszt nézd csak úgy kapálnak mondom. Oszt akkor az öregebb lyány aszonta, hogy hát mi ángyi nem kapálunk. Megnéztük a kukoricát, szedünk füveket, megyünk haza aszongya. Hát, nem vót csak ilyen darabka felhő az égen e. Hát még füvet alig, hogy szedtünk, oszt akkor má úgy megcsattant az ég, hogy olyan eső leesett, hogy alig tudtunk haza gyünni, nem hoztunk mink semmit se. Se nem kapatunk semmit nem hoztunk. Pünkösd szombatján azótától akkor oszt soha nem mentünk határba. Soha- soha."(2) „Tfera nenus" egész életében rendszeres templomba járó volt. 12 éves kora óta rózsafűzértársulati tag. Családjában mindenki - férjén kívül - még a férfi tagok is benne voltak. 1991-ben a húsvéti oltárra és a szentsírra a többi taghoz hasonlóan 100-100 forintot adakozott, és évente „József- fíllér"-ként is 100 forintot szokott adakozni: „Abból fizetik ki a miséket, mer minden hónap első pinteken van a társulatosokér mise. Egyszer az élőkér, másik a holtakér másik hónapba." Egyházi adót jelenleg 170 forintot fizet „félpár"-ként. 280 »