Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.
nem sok is, de még nincs olyan éjjel, mikor hangot ne hallanék! Hát ki? (...) Minden újholdon (...) akkor mindig jöhet."( 18) A látomással kapcsolatos népi szemlélet jellemző példáját mondta el a gondozóasszony testvére és lánya: 43. „(gy: És éberen nem volt látomása?) Nem, nem vagyok én arra érdemes! [(19)] (gy: Bori nénémnek?) Nem. Én se vagyok olyan jó szándékval vagy nem, hogy jó szándékval, Isten őrizz, hogy megsértsem a Szűzanyát, dehát énnekem családom van meg osztan nincs má bennem olyan türelem mittudom én. Meghalt az uram és énnékem azóta nincs olyan türelmem. Hamar özvegy maradtam, negyvenkilenc éves koromra. Oszt sokat megbosszantom a Jóistent. Hamar elvitte a férjem. Azt nem tudja senki, csak aki benne van, hogy mi az özvegység."(5) A kápolna eredetének ismeretével szemben a jelenéses élmények terén egyáltalán nem kiemelkedő az alapító család mai rokonságának a helyzete, nincs lényeges eltérés a szomszédság illetve közel lakók és a kápolnától távolabb élők esetében. Egyedül a jelenlegi gondozóasszonytól jegyeztünk le másokétól lényegesen több szöveget. Ez azonban legalábbis részben nyilván nem független attól, hogy ő központi adatközlőnk, és vele alakult ki a legelmélyültebb kapcsolatunk. Összességében meglepő, hogy milyen széles körben ismerhettünk meg jelenéses élményt. Témánk természeténél fogva adatközlőinket az idősek és vallásosak köréből választottuk, de így is figyelemre méltó, hogy a többség rendelkezik valamilyen saját jelenéses élménnyel. A lejegyzett szövegek között jelentős mértékben, csaknem a fele részben éber jelenéseket olvashatunk (13., 14., 15., 16., 18.25., 31., 33., 37., 38., 39., 40., 41., 42.). Az álombeli látások döntő része is látomás, amelyben valamilyen természetfeletti érzékelés történik, csupán három határeset (22., 23., 35.) és egy (19.) transzcendencia nélküli „Mária-látás" fordul elő. Tartalma alapján a közölt álomlátások fele illeszthető közvetlenül is az éber valóság történéseibe (24., 26., 27., 32., 34., 35., 36.) és azt tapasztaltuk, hogy az ilyen esetekben a valóság szerves részeként tekintik élményüket a megkérdezettek. A népi álomszemlélet legszemléletesebb példájaként az 1956-os munkástanács elnökének egész további életét sorsdöntőén befolyásoló álmára utalunk. E példa és a többi „valós" álomlátás egyben arra is felhívja figyelmünket, hogy nem teljes és így csak részben helytálló az a néprajzi felfogás 24 , amely az álmot a nép értelmezésében tulajdonképpen csupán mint előjelet tekinti. A fentiek alapján fölösleges bővebben részleteznünk, hogy itt a népi kultúra tágabb köre szempontjából is lényegi többletről van szó. Az álombeli látomások jelentőségét az olykor imakönyvbe történő fölírás (15., 16., 17.) mellett a cselekvést többféle módon befolyásoló hatása mutatja, mint házépítés megkezdése (27.), templombajárás és áldozás intenzitásának megugrása (32.) vagy disszidálásról való lemondás (34.). Az ébrenlét cselekvéseit még jónéhány esetben is primer módon motiválta az egyén álombeli látomása. A jelenés élményének életkori megoszlása a következőképp alakult: 2. táblázat életkor szöveg száma 7-10. 13., 25., 37. 11-19. 26., 41. 20-29. 14. 30-39. 34., 40., (18.) 40-49. 15., 20., 21., 22., 23., 29., 39. 50-59. 16., 17., 19., 27., (30.), 31., 15, 36. 60-X. 24, 28, 32, 38, 42. 269
