Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

zanya fölállt, és én erre fölébredtem. De ahogy fölébredtem, én én fölugrottam, valósággal kiugrottam az ágyból. A feleségem erre fölébredt, és azt mondja nekem, hogy mi bajod van?! És elmeséltem neki, hogy én mit álmodtam, de éjszaka volt, nem gyöttem le megnézni a Szűzanyának a fejét, hogy az valóban igaz-e, mert olyanra gondoltam, hogy valaki engem meglát, az mit fog föltételezni rólam, hogy én mit keresek a templomudvarban éjszaka! Ezért nem mentem le. Má mikor kipir világosodott, egész korán vót. Én azonnal fölőtöztem és lementem, fölmentem a Szűzanyáho és megnéztem, és valóba ott vót az a gipsz görcs. Akkor haza jöttem, mondtam a feleségemnek, hogy valóba igaz álom vót, de menjünk le és én azt onnan leveszem. Le is mentünk, egy ilyen fehér gyócsot vittem, kést, és akkor ilyen nagyon finom csiszolópapír-darabkát. És akkor én azt óvatosan lekapargattam, és akkor otten lecsiszolgattam, akkor letöröltem azzal a gyócsruhával, vizes gyócsruhával. Hogy éppen úgy gyámolítottam meg, gondoztam meg, mintha egy seb lett vóna. Mer gondolom, hogy Szűzanyának az fájt, hogy, hogy az ott vót néki. Es tehát ez volt a harmadik álmom, a hetvenes évek közepén ami történt."(10) A Szűz Mária, pontosabban a Mária-szobor segélykérésének motívuma itt is megfigyelhető, miként a kápolnabeli szobor eredettörténetében is a megcsonkult szobor alakjában kért segítséget Mária. A szomszédos Tferényben és Szandaváralján a téma gyakoriságának illetve elterjedtségének ellenőrzéseképpen kutatást végeztünk néhány esetben, és a korábbiakhoz hasonló arányban hallottunk élménytörténeteket: 37. „A sógorom terényi, Juhász András. Az mesélte gyerek korába, hét vagy nyóc vagy hány éves vót, akkor ment ki pisilni éjjel, azt bement, (...) a nagyapját, (...) apikának hittak. És aszongya, mit láttam én az égen! - Mit fiam? - Jaj mentek nagyon sokan, azt nagyon szépen énekőtek. Vótak ott gyerekek is, meg emberek is meg asszonyok is, azt meg is mutatta more mentek. Oszt mondja neki a nagyapja: jaj fiam, azt nem költött vóna neked kibeszélni! Hét év múlva megin megláttad vóna. [Az 1920-as évek második felében látta.] 38. Itt Váralján is vót egy másik. Szélesnek hittak. Az is ugyanilyet látott. Mer éjjeli őr vót, osztan akkor az égen látta ő is. Úgy mondta, hogy erre a Péterhegy fele látta, Becske fele. [Széles János látta a 70-es évek közepén.] (...) 39. [A háborút követően] aszonta, hogy éjjeliőr vót az oroszok után. Költött mindenkinek, mindennap másik vót őrségbe, a falut őrizni. (...) Arra lettek figyelmesek, hogy egy nagyon szép éneket éneköltek, Boldogasszony Anyánk, azt énekölték aszongya. Látta is a népeket, fönn az égen, öregasszonyokat e. [Rostás Mihály látta.]"(20) 40. „Nekem itt vót egy nagyon szép nő, itt ebbe az irányba, a Péterhegy felé. Ott volt egy nagyon szép nő, olyan kék vót neki, így volt kék [elől középen hosszában] és fehér vót neki a ruhája. De nagyon szép. Szaladtam be a gyerekekhöz, hogy jöjjenek megnézni, hogy meglássák ők is, de akkorra eltűnt. így láttam őtet így e [a levegőben]. Éjjel, mikor kijöttem és arra néztem a Péterhegy felé és nagyon-nagyon szép vót. Még négyszögletes is volt (...) a kép. Mintha körülötte volt volna olyan tégla alakú, mint ez a kapu így e. És ő meg középen állt. Szép vót neki a ruhája, de gyönyörű vót nagyon. A kezét áldóan föltartotta. Mondom Istenem meglátták vóna a gyerekek is."(21) 41. „Itt vót egy fiatal, mán akkor még én itt laktam, még ján vótam, ő meg legény vót. Odaki vót nekik istálló kinn, tudja odakint, ahol mán utca van. Azt visszagyün. Elment aludnyi | fontunk. Visszagyütt. Aszongya nekem, aszongya Marika! Mikor énekölitek tik azt, hogy Dicsőség Mennyben az Istennek? Hát ő tót vót [evangélikus]. Paja, mondom hát mé mondod te ezt? Nézd csak aszongya, ahogy mentem ki, ulicán, | nagy világosság támadt, nagyon nagy csoport ment, oszt azt énekölték. Hát nem hiszem Pajika mondom, mán be vagy rúgva. Tudod, hogy nem iszok aszongya. Hát lehet, lehet ugye..." Oczot Pál kb. 1892-ben születettel 8) 42. „Nem tudom, nem tudom, de ha öreg vagyok is, de azé még egy kis eszem van, ha 268