Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

hogy a halál markába vótam. De mind, ahogy úgy mondta a Szűz Mária, hogy majd segít, segített is rajtam. Nagyon sokféle bajban vótam mán én, mindenben meghallgatott."^) Azjménti álomlátásban a bajba jutott „Máriácska" segélykérése a szobor szintén álomlátáson alapuló eredettörténetének transzponálódásaként is fölfogható. A Szűzanya Majoros István további álmában is a kápolnabeli alakjában jelent meg: 27. „Oszt akkor még, még sokat, többször álmod... No egyszer-másszor álmodtam vele, megígértem még azt fiatal koromba, hogy majd, ha valamikor építkeznék, egy szobrot valahova elhelyeznék őneki. Akkor álmodtam vele, hogy egy idegen ember, ott beszélgetett vele, de nem magyarul, hanem latinul. (gy: A kápolnai Máriával?) Evvel, evvel. Úgy latinul. És akkor, mikor megkérdeztem, mit mond a Szűz Mária? Azt mondja a Szűz Mária, hogy fogjon már hozzá az építkezéshez, és adja már meg neki azt, amit maga megígért - de csak ők latinul, úgy beszéltek - hogy még nincs olyan tehetségem, hogy kiindulhassak vele. Akkor oszt ő mondja valahogy latinul, azt akkor fölemelte a kézit, a Szűz Máriának a két keze tiszta hófehér vót, így e. Azt mondott neki latinól. Megkérdeztem, hogy mit mondott most a Szűzanya? Azt mondja a Szűzanya, hogy ne búsuljon azon, hogy nincs neki annyi pénze indulni, van nekem két arany kezem, majd én avval segítem őtet. Akkor megint eltűnt. Úgyis vótam, mikor hozzáfogtam, hát csak tízezer forintom vót, lebontani ezt a házat e, azt elhordani mindent. Nekem úgy gyütt a pénz a kezemhez - vótak teheneim, - mintha öntenek. (...) És mindent meg tudtam..." Az álom az 1958-as házépítést megelőzően 1956. táján történt.(7) 3. kép: A „Máriácska" nagyböjti viseletben, közelről