Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

• A kápolna közelében lakó idősebb asszony következik, kinek 29. jelű közléséből a népi vallásosság sajátos, archaikus lelkesültséget is megérezhetjük. 28. „(gy: Margit néném! Magának álmában jelent-e meg már a Szûzanya vagy Jézus vagy valamelyik szent?) Bizony, de tudja mit mondok én magának? Szűz Máriával álmodni az szomorúság! Valóságos egy igaz. Pedig a Szűz Mária olyan szép! Mikor a jányom meg akart halnyi, úgy álmodtam, hogy mentem át ezen az árkon [amely háza és a kápolna között húzódik], oszt a Szűz Mária így állt. így meg vót hajolva. Úgy álmodtam, (gy: És hol állt a Szűzanya?) Ott az úton. (gy: És hogy nézett ki, úgy ahogy a kápolnában van?) Nem, olyan öreg, öreg-öreg ruha vót rajta oszt így vót hajolva e."(8) 29. „Meg a testvéremnek a fia be vót csukva két évig, mikor katona vót. Elszóta magát valahogy mit tudom én, a katonák becsukták. Oszt nem tudtak felőle [az ötvenes években]. Nem írt neki [a testvérééknek], mindenütt jártak. A testvérem meg a felesége érdeklődtek. (...) Hát oszt tudom, hogy Terénybe bérmálkozás vót. Oszt én akkor reggelre mit álmodtam?! (...) ...ez az álom nem fog soha kimenni az eszemből. A kápon, az a káponkának az ajtaja erre lefelé vót e. Nem arra az út felé, erre lefelé [éppen ellentétesen, mint valójában]. Vót Szandán egy cigányasszony, Cigány Mari nenének hittük, nagyon sokat járt Hasznosra. Olyan imádkozós cigányasszony vót. Oszt a Szűz Mária így állt e. Én meg nagyon könyörögtem még, hogyhát Pistánk felől nem tudunk, má testvéremnek a fia felől, hogy édes Szűzanyám! Segélj meg, vigasztalj, nohát így könyörögtem én. Oszt a Szűz Mária [a kápolnabeli] meg élt! Oszt a Szűz Márián világoskék ruha vót, oszt erre [a nyaka körül] nyuszka vót meztelen. Én oszt így álmodtam. Azt én nagyon könyörögtem a Szűz Máriának, oszt akkor rám se nézett, de a cigánasszonra meg mindig hanta a keresztet. A cigányasszon meg gyütt föl a sáncba, úgy lehajolva a cigányasszony, mintha bújt vóna. Arra egyre a Szűz Mária így vette a keresztet. Én meg ott könyörögtem neki, azt rám se nézett. Csak oszt én akartam kérdezni tőle, hogy hát ittengat mi baja, hogy itt van neki a seb. Oszt akkor ő megtudta a gondolatomat, oszt így mondta nékem. így rám nézett olyan szomorúan, aszongya, ilyen seb erre így végig. Hogy olyan sebes neki erre a mellkasán végig. Akkor nap tudtuk meg, hogy Pista be van csukva. Két évig vót a Markóba. (gy: Ez a Szűzanya volt, aki a kápolnában van?) Ez, ez, ez, így emlékszek rája, oszt mikor így mosolygott egy kicsit, azt még azt is láttam, hogy olyan nagyon szép fogai vótak mind a Szűz Máriának. (...) En meg nagyon könyörögtem neki, oszt rám se nézett a Szűz Mária, mintha haragudott vóna rám. Oszt amikor akartam kérdezni, hogy mi baja van itten [a vállcsontjánál], akkor olyan szomorúan rám nézett. Olyan szomorúan. Akkor tudtam meg, akkor tudták, hogy Pista hol van. Két évig vót! Oszt akkor mondta a szegény testvérem, úgy eszembe van. Margitunk imádkozzál! Imádkozzál Pistámér, mer én nem tudok, mer meg vagyok bolondulva. Nem fölhányásbó, Isten panasza ne vegye. A szent kilencedet végeztem a tiszta ég alatt. Tiszta ég alatt szent kilencedet végeztem. Minden este kilenc Urangyalát végeztem el kilenc este. Azt tudom egyszer nagyon-nagyon nagy eső esett, úgy nyár vót. Jaj de nagy eső esett. Istenem, azt a tiszta ég alatt akartam én, hogy ott végezzem, oszt a fejem így kitettem az esőre. A víz úgy csurgott rám, de a fejem legyen a tiszta ég alatt. De mán gyüttek-mentek erre a népek mán este felé, odajártam be az árokba a búkor alá imádkozni. A szent kilencedet imádkoztam."(8) 30. „Hát álmodtam mán azt is eccer, hogy az égen úgy szálltak, azt éneköltek, hogy Dicsőség Mennyben az Istennek! Azt mondom a szomszédasszonyomnak, jaj Tfera mami, még valami bánatom lesz mondok, mer ulláttam az égen mentek mondom búcsúval. 264