Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

néhány jönni-menni ruhafélére is. Az egy fedél alatt élő, többgenerációs családokban alkalom adtán tovább szállhat egy-egy öltözetdarab más ágon is. Pl. IL J. 78. mellényét anyósától kapta: közeli hozzátartozó hirtelen halála a bélelt-mellény viseletének őszi időszakára esett. S mivel az anyós már úgyis alig jár ki a portáról, átengedte két azonos - K. J. számára nagy-gyászba illő darabja körül az egyiket neki. Immár a szűk családon kívülről jövő ruhaajándékozás nem volt kizárt a régi gyakorlatban sem. Ez kisebb értékű darabok (hajszalag, kendő) esetenkénti, szokásszerű kereteket nélkülöző, továbbadását jelentette. Értékesebb ruhafélét már valamilyen szívesség, segítség ellenszolgáltatásaként adtak. Az ajándékozás jelentősége az utóbbi időszakban megnőtt a ruhakészlet akkumulálódása szempontjából. Ami a kivetkőzéssel fölöslegessé vált ruhaneműk esetében nem talál vevőre, azt odaadják még viseletben járó rokonnak. („Idegennek azért nem herdálják széjjel!") A kivetkőzött asszonyok csak úgy (43., 98.), idősebb, viseletben járók inkább még a régi értelemben, viszont-szolgáltatásként (8., 26., 37., 89., 97., 99., 102., 103., 106., 123.). Az ajándékozott ruhaféle az ajándékozó választásának függvénye, bár nem ritka, hogy a kiválasztást átengedik annak, akinek szánják. Mindenesetre az ajándékozások gyakorisága a készletgyarapítás esetlegességének irányába hat. A jönni-menni viseletben nincs olyan tárgy, amely ünnepélyes, szokásszerű ajándékozásból származna. Ami felvett leltárunkban ilyen, az eredetileg ünnepi viselet része volt (108. kendő K. J. keresztanyjának lakodalmi ajándéka; jegygyűrű), vagy eleve alkalomtól függetlenül, állandóan viselték (143. fülbevaló bérmálási ajándék, ugyancsak a keresztanyjától). Csupán a teljesség kedvéért említem a cserét. E beszerzési formára régen is előfordult példa közeli rokonok, barátnők között, de jelentősége sohasem volt számottevő, s ma sem az (53., 88.). 1.13. Átcsoportosítás a saját ruhatáron belül Ez az akkumulálódási mód a régi gyakorlat szerint is fontos volt a hétköznapi ruhakészlet vonatkozásában. Az ünnepi öltözködés szigorúbb szabályozottsága miatt az e célra beszerzett darabok elhasználására az adott kategórián belül nem volt lehetőség - több okból. Bizonyos mérvű elhasználódást (kopott, fakult, pecsétes, meghibásodván megvarrt, javítgatott), minőségromlást (mosásban színét eresztette, összement, elvesztette tartását, formáját) követően az adott ruhafélét nem illett már ünneplőbe hordani. Aki tehette, a divatjamúlt (öröklött) darabokat szintén igyekezett ünnepi készletében mielőbb újjal kiváltani. Az életkorral összefüggő szín-szabályokat is szigorúbban kérték számon az ünnepek öltözködésében. A korcsoportváltáshoz közeledvén egy - még az előírt színtartományon belüli - élénkebb színű ruhadarab ünnepi viseléséért már megszólták az asszonyt, jönni-menni viszont még felvehető ugyanez. A sok és használható állapotú holmi - a továbbörökítés, és eladás mellett - a hétköznapi ruhakészlet feltöltésére szolgált. Vizsgált tárgycsoportunk 36%-át teszik ki olyan darabok, amelyeket eredetileg ünnepélyesebb alkalomra használt tulajdonosuk (4. ábra). A ruhatáron belüli ilyetén átcsoportosítás mindig annak függvénye, hogy milyen különbségeket írnak elő a szabályok az egyes alkalomfokozatok viselete között. Emlékezet szerint régen is megtörténhetett, hogy egy-egy öltözetdarab, főleg a kevesebb eltérést mutató téli ruhaneműk (barhend alsószoknya, barket-kacaj, berliner vállkendő) és a hátrakötő-kendők közül akár a jelesnapi templomi ünneplőből is fokozatosan leértékelődött a jönni-menni szintig. Nagyobb mérvű áramlással azonban inkább csak a jeles ünnepi kimenő szintjétől számolhatunk. A felső ruhafélék zöme szabásban nem, csak anyagban, s némileg díszítésben tért el a 3. és 4. fokozat között. Az anyagra vonatkozó előírások bizonyos fokig fékezőleg hatottak, de szükségből elfogadható volt a viseltesebb darabok jönnimenni történő elhordása. A kivetkőzést követően kialakult új helyzetben mindinkább teret nyer a törekvés, hogy aki még viseletben jár, az lehetőleg minél jobban használja ki meglévő ruhatárát. Nincs már kinek tartogatni a szebb darabokat, vevő is egyre ritkábban akad rájuk, s ha 224