Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

mégis, az árak mind alacsonyabbak. Ebből fakad az, hogy ma van, aki már pl. a nagyünneplő viselet legdrágább brokát és selyem (opálvirágú, brüssvirágú) kendőit kezdi felkötni jönni-menni, ami korábban elképzelhetetlen volt. Erre a sorsra jutnak a drága posztó szoknyák, selyem kacajok is. Ezzel egyidejűleg a konfekció termékek, mint láttuk, szabadon áramlanak az ünneplőből a munkaruhák irányába. Praktikus megfontolásból pedig a hétköznapi viselet újításai felfelé kezdenek teret hódítani. Mindez a viselet alkalom szerinti egységesülésének irányába hat, ami tovább szélesíti a belső átcsoportosítás lehetőségét az alkalmak szerinti készletcsoportok gyarapításában. - Az ünnepi ruhaneműk hétköznapi elhasználásának kérdésében K. J. mértéktartóbb elveket vall saját korcsoportján belül. Szólnunk kell még a belső átcsoportosítás két, mennyiségileg jóval kisebb jelentőségű változatáról. Ezek nem is jelentik feltétlenül a készlet számszerű bővítését. Ide sorolandó egyrészt az, amikor az eredetileg felsőruhának készült öltözetdarabból alsó lesz (4. ábra). Ez a váltás a viselési módból adódóan csak a szoknyát, kendőt és részben az ujjasokat érinti. Az okok hasonlóak az előző átcsoportosítást indoklókkal: elhasználódás, minőségromlás, illetve amelyik ruhanemű színe, mintázata miatt már jönni-menni szinten fiatalossá válik az évek múltával, alulra még egy ideig elhordható, a következő korcsoportban is akár. Azt, hogy pl. egy felsőszoknyát ki értékelt le alsóvá, ki megtartva felsőnek, alacsonyabb ünnepélyességi fokban hordja tovább, mindig az dönti el, melyik változatban szorul rá jobban viselője (vö. 6. ábra). A felsőből alsóvá történő átminősítés együtt járhat az alacsonyabb ünnepélyességi fokozatba történő átsorolással is. Végezetül a korcsoportváltással függ össze, hogy ilyenkor megváltozik az öltözetdarabok gyászos tartalma. Ami az előző korcsoportban még gyászosnak számított, utóbb félgyászosnak minősül, a régi félgyászosból pedig cifra lesz (vö. 6. ábra). Ez az átértékelődés a készlet mennyiségi gyarapítását nem jelenti, viszont általában az akkumulálódás szempontjából lényeges tényező. Ha valaki egy öltözetdarabját így vagy úgy átminősíti, ez végleges. Tehát a továbbiakban csak arra az alkalomfokozatra és csak úgy viseli. Kivételek mindössze a gyászos viseletben vannak, ahol - mint majd látjuk - az öltözetegyüttes egésze mutatja pontosan a gyász intenzitás-fokát. 1.2.4. Az akkumulálódás szempontjai, időbeli vetülete Elöljáróban annyit, hogy az időbeliség kérdésében, immár adatfelvételünk konkrét anyagát tekintve is be kell érnünk általánosabb megállapításokkal, tendenciák megfogalmazásával. Mert bár igyekeztem meghatározni a készlet egyes darabjainak készítési, beszerzési idejét (5. ábra), tapasztalnom kellett, hogy a hétköznapi ruhaféléket illetően az emlékezetnek kevésbé vannak ehhez fogódzói, szemben az ünneplőkkel, amelyek beszerzése többnyire egy-egy számontartott konkrét ünnephez, családi eseményhez kapcsolódik. Ennél is nagyobb gond, hogy - a belső átcsoportosítás következtében - a tárgyak egy részénél a beszerzés ideje nem azonos a jönnimenni készletbe kerülés időpontjával. S annak pontos megállapítása még kevésbé lehetséges, hogy egy ruhadarab mikor vált ünneplőből hétköznapivá, felsőből alsóvá. Végezetül pedig a készlet időbeli „mozgását" akkor látnánk át igazán, ha korábbi időmetszetekből is rendelkeznénk a jelenlegihez hasonló, részletes adatfelvétellel. Amennyire ez emlékezetből lehetséges, illusztrációként a viszonylag kisebb számú, de ugyanakkor tartalmilag meghatározó jelentőségű felsőszoknyák vonatkozásában próbáltam végigkísérni a folyamatokat K. J. házasságkötésétől 1985-ig (6, 7. ábra). Ajönni-menni ruhák aránya a kelengyében általános gyakorlat szerint sem volt nagy, csak a pillanatnyilag szükséges minimumot igyekeztek biztosítani. Ez azt jelentette, hogy felsőruhákból legyen annyi, amennyi erre az alkalomfajtára az időjárás függvényében az öltözet gyakorlati funkciójához mérten elegendő, s legalább szoknyával, kendővel а félgyászos és gyászos fokozatra - minden különösebb finomítás nélkül - szükség esetén utalni tudjanak. Láttuk, hogy az öröklésnek nem volt értékelhető jelentősége, vásárolni kellett a kimenőre szánt ruhaféléket. A 225