Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

1.1.7. Lábbelik Ma jönni-menni viseletbe négyféle típusú lábbelit hordanak. Valamennyi üzleti, azaz gyári termék. Időben legmesszebbről a félcipő eredeztethető. Ennek suszter készítette változatait a 30as években is hordták a fiatalok. Az 50-es évektől vásárolják boltban. Véleményük szerint a viselethez fűzős fazonú, lapos vagy félmagas sarkú illik, de ha nem kapnak éppen ilyet, másfajta is megteszi. Az adatfelvétel idején a fekete szín általános. A szandál 1950 körül jelent meg és hamar megkedvelték. Fazonja bármilyen lehet, egyedül a vékony magas sarkúakat utasítják el. Színük drapp, barna vagy fekete, de K. J. bordó szandálján (130.) sem ütközik meg senki. Bár ma is hordanak csizmát, az nem tekinthető a hagyományos csizmaviselet kontinuitásának. K. J. generációja, sőt az eggyel idősebb korcsoport sem hordott már paraszt-csizmát, hanem száras-cipőben (suszter készítette, lábszárközépig érő, magasszárú, fűzős cipő félmagas, rakott sarokkal) jártak. A 60-as években az öregeknek, a kényelmetlen keményszárú régi csizmákat felváltandó, Csehszlovákiából hoztak fekete, bőrrel kombinált posztó csizmákat. Utóbb ezek a szlovák-csizmák a fiatalok körében is kezdtek terjedni, de szigorúan csak hétköznapra. Ünnepen télen változatlanul száras cipőben jártak, akinek még volt, mert a beszerzés egyre nagyobb gondot jelentett. így aztán a 70-es években kezdtek áttérni az üzleti divatcsizmákra. Lehetőleg egyszerű, a városi divat szempontjából jellegtelen, félmagas vagy lapos sarkú fazonokat vesznek. S mivel a lábbelik terén is érvényes gyakorlat, hogy újat ünneplőre vesznek, a régit meg elhordják hétköznap, a bolti csizmák megjelentek a 4. alkalomfokozat viseletében. Utóbb a városba rendszeresen bejáró asszonyok vesznek olcsóbb, leárazott csizmát kifejezetten jönnimenni is. Emellett a szlovák-csizmák továbbra is kedveltek, mert kényelmesek, melegebbek, és az itthon vásároltakhoz viszonyítva olcsók. A népszerűvé vált fényes műlakk harisnyaszárú csizmák divatja óta a posztó csizmák egyben gyászos tartalmat is kaphatnak: egyre általánosabb, hogy mély gyász idején csak ilyet illik viselni. Most már ezért is tart mindenki ebből a ruhatárában. Az oroszi-papucs a hétköznapi otthoni viseletben jelent meg a 70-es években. S mivel olcsó és kényelmes, hamarosan népszerű lett kimenőbe is. Ma általános gyakorlat, hogy évente vesznek egy párat, s eleinte jönni-menni hordják, majd ha megkopik, lesz belőle otthoni. E lábbeli posztóból készült, lapos sarkú, gumitalpú papucscipő, külső oldalán egy díszgombbal. 1.1.8. Kiegészítők A sál új öltözetdarab a pataki viseletben. A nyakat szabadon hagyó, bélelt félkabátokkal együtt terjedt el, máshoz nem is igen viselik. Anyagát, formáját illetően nem alakult ki egységes gyakorlat, egyaránt hordanak sarkosra hajtott, vékony üvegnájlon fejkendőt, hosszában kettéhajtott konfekció termék női vagy férfi sálakat, s a kézzel kötött keskenyebb nyaksál (138.) sem ritka. Színben mindössze annyi a megszorítás, hogy gyászba sötétebbnek minősülő szín való. Hasonlóképpen új ruhaféle a kesztyű. Az 50-es években jelent meg a fiatalok körében, ünnepre. Olcsó kötött vagy jersey kesztyűket vásárolnak, csak ötujjas formát. Van, aki tart ebből is egy pár feketét (140.) gyász idejére. A többség azonban idegenkedik tőle: nem lehet vele fogni. Esernyőt a két világháború között is használtak a nők: fekete férfi esernyőket, amelyek méretüknél fogva jól védték a széles öltözetet. Az összecsukható női ernyők praktikus okból lettek népszerűek a 70-es évektől, elsősorban a dolgozni bejáró asszonyok körében. Színűket használóik korukhoz illően igyekeznek megválasztani. A túl tarka és nagymintás változatokat ebben sem szeretik. Emellett minden háztartásban van egy fekete, többnyire a régifajta férfi ernyő is gyász idejére, amit a családtagok felváltva használnak. A jönni-menni viselet jellegzetes kiegészítője a táska. Előzménye a házilag kukoricafosztalékból fonott szatyor volt. Az üzleti táskák a 60-as évektől terjedtek el. Ezek az átlagos kézitáskáknál nagyobb méretű, kétfülű, általában zip-zárral csukódó műbőr táskák, amelybe az 219