Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

viselt felsőkre. Az előbbiek hagyományos anyagai kimenőbe az olcsó selymek. Az elmúlt negyedszázadban mind nagyobb teret kapnak mellettük a legkülönfélébb szintetikus alapanyagú kelmék, amelyek tekintetében mindössze annyi az elvárás, hogy vékonyak, de ne túlságosan lágy esésűek legyenek, mert felkötéskor csak így formázhatok jól. A viseltesebb, eredetileg templomba illő selyem és ternó kendők is fokozatosan lejjebb szállhatnak, csakúgy, mint az utóbbiakat beszerzési gondok miatt felváltó vékony szövetek. Ma már olcsó szövetkendőket eredendően hétköznapi használatra is vesznek. Ellenkező irányból: az új, szebb karton kendőket egy darabig szükségből viselhetik a 4. fokozatban. Megjegyzendő, hogy K. J. készletében az átlagosnál több a karton anyagú kendő. Nem anyagi megfontolásból, hanem azért, mert viseletüket praktikusabbnak tartja a könnyen elcsúszó (csuszlangó) selymeknél. Felsőkendőkhöz régi anyagnak a bársony számít. A készletet az ünneplőből leértékelődött ternókkal, majd szövetekkel bővítik. Ismét a kendőkötés módjára hivatkozva, e kendőfajtához a jobb tartású azaz vastagabb, merevebb kelmét tartják megfelelőnek. Az ilyenféle, általánosságban megfogalmazott kívánalmaktól azonban eltekintenek, ha egy kendő színe, mintája nagyon megtetszik, vagy valamelyik öltözetükhöz különösen illőnek ítélik. Mély gyászban mindkét kendőfajtára a klott illetve barhend volt az előírásos anyag, kizárólag egyszínű feketéből. A készítés módját tekintve a fejkendők részint vett, azaz gyári előállítású, kész kendők. Ezeket értékesebbnek tartják, ami árukkal összhangban is van. Másik csoportba a varrott kendők tartoznak. Tendencia jelleggel elmondható, hogy az ünnepi viseletre szánt, illetve /e/.s<5kendőkre inkább áldoztak többet. De ha színben, anyagminőségben, mintázatban elképzelésünknek megfelelőt nem kapnak készen, vesznek rá méterben. A kendők elfogadott mérete 80x80 cm. Ennél kisebbet nem lehet az előírásos módon meg- illetve felkötni, nagyobbat viszont azért nem hordanak, mert a dejtári viselettől való különbözés egyik kritériuma éppen az, hogy Patakon a kendő sarka nem csüng le olyan hosszan hátul. A kendő készítésénél ha csak 70 cm széles az anyag, többet vesznek belőle, s egy leszabott tenyérnyi széles csíkkal toldják meg a másik oldalát. így ugyan négyzetes darab hiányzik a kendő egyik csücskéből, ennek azonban a kötésmódból fakadóan nincs jelentősége. A géppel egyszerűen körbeszegett fejkendőkön a 3. alkalomfokozat alatt nincs semmi díszítés. Immár egységben nézve a fejkendőket, rájuk ugyanazok az életkorral kapcsolatos színszabályok érvényesek, mint a felsőszoknyákra. A mintázat vonatkozásában azonban van némi módosulás. Az egyszínű kelme kendőként jóval gyakoribb, s az azonos alapszínű, de mintázottakhoz viszonyítva ez minősül a legsötétebbnek. Egy fokkal cifrábbnak tartják a maga színéből mintást - ilyen a selymek, bársonyok javarésze. Ebből egyébként elfogadják a nagyvirágosakat is, azonban ugyanezen színben az aprómintás kevésbé fiatalos, illetve gyászosabb. Készen vett kendőknél - a kereskedelmi kínálattól nem függetlenül - a más színnel mintázott anyagú kendők valamivel ritkábbak; ami ilyen, az gyakran kockás, vagy rácsozat mintával keretezett. A pöttyös minta kendőként más jelentésű, mint a szoknyák esetében: a munkaruhához illőnek tartják, s így a 4. alkalomfokozatra nem hordanak ilyet. Vett szövet kendőknél előfordul, hogy selyem szálat használnak a minta beszövésénél. Az ilyen fényesnek számít, tehát kevésbé gyászos, mint ha matt lenne. Mindkét kendőfajtához tartozik merevítő. Korábban anginból szabott, liszttel keményített betét szolgált erre, a második világháborút követően terjedt el a papírból készült változat. Szükségből К J. maga is meghajtogat egyet-egyet, de nem tartja elég sikerültnek illetve tartósnak, inkább ügyeskezű szomszédasszonyát kéri meg rá. Kimondottan erre a célra nem vesznek papírt, vásárlásból származó csomagoló papírt kisimítanak, s azt használják fel. Az összehajtott három vagy négy réteg papírt négyzet alakúra vágják: a hátrakötőknél jó tenyérnyivel kisebbet a kendő méreténél, a/<?/s<5khöz kevéssel nagyobbat. Ezt jól kicsavart, nedves karton kendő közepére helyezik, majd a textíliával együtt alakítják (törik be) a kívánt formára. A kendő segít abban, hogy munka közben ellenőrizzék, jó-e a forma. Karton anyagú kendő azért jó hozzá, mert nem csúszik annyira. A benedvesítésre pedig azért van szükség, mert a papír úgy könnyebben alakítható, másrészt pedig tartósabb lesz a forma. 218