Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900

szegényedett rétegének munkát adott a gazdák földjeinek megművelése, a püspöki erdőkben végezhető napszámos munka. A falu lakói nem kényszerültek arra, hogy mesterséget tanulva, idegenben vállaljanak munkát, a nők közül is kevesen mentek el cselédnek, szolgálónak a község határán kívül. Távolabb a Postaúttól, nehezebben és ritkábban tarthattak kapcsolatot a kereskedelméről híres Váccal. Endogám házassági szokásuk tovább erősítette az itt lakók zártságát. Szendehely földrajzi fekvése sokkal kedvezőbb volt. A nagyforgalmú Postaút mellett fekvő község lakói, a hozzájuk betérő kereskedőktől, az italt vásárló átutazóktól friss híreket szerezhettek az országos eseményekről, a bor, a gabona, az állatok értékesítésének kedvezőbb lehetőségeiről. A vándorkereskedőktől olcsóbban és gyakrabban juthattak hozzá, gazdálkodási eszközökhöz, cserépedényekhez, ruhaanyagokhoz, stb. A zsellértelkek számának gyarapítása a gazdák házából kiszorult gyermekek helyi megtelepedését segítette. A múlt század negyvenes éveitől, amikor a szőlőültetvények bővítésének lehetősége megszűnt, az egyre növekvő számú elszegényedett zselléreknek nem volt más választásuk, minthogy mesterséget tanuljanak, kőművesként, ácsként, stb. munkát vállaljanak Vácott, Budapesten, a környező települések építkezésein. A zsellércsaládok leány tagjainak szolgálónak kellett mennie, hogy a család megélhetését, hozományának előteremtését biztosítani tudja. A múlt század közepétől a falu határán kívül munkát keresők száma egyre növekedett. A hetekig, hónapokig idegen környezetben élve, számos új ismeretet szerezhettek. Megváltoztathatta gondolkodásmódjukat, életszemléletüket. A tapasztalatok gazdagsága módosíthatta az otthoni életvitelt, a helyi szokásokhoz, hagyományokhoz való viszonyt. Szendehely fentebb vázolt történetének ismeretében, arra számítottunk, hogy az anyakönyvekből kigyűjthető eredmények, ha nem is jelentősen, de eltérnek az anyaközség Berkenye már feldolgozott adataitól. Elsősorban arra gondoltunk, hogy a más környezetben munkát vállaló férfiak és nők idegenből választanak maguknak feleséget vagy férjet, megszüntetve ezzel a Berkenyén oly megszokott rokonházasságot, a nagy korkülönbséggel kötött legény-özvegyasszony, hajadon-özvegyember házassági kapcsolatának magas számát. Megváltoztathatta volna a névadás szokását, módosíthatta volna a családok összetételét. A két település adatainak összevetése alapján megállapíthatjuk, hogy az általunk vizsgált témákban jelentős eltérés nincs Berkenye és Szendehely között. A Berkenyéről Szendehelyre költöző német családok ragaszkodtak azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket esetleg az őshazából hoztak magukkal, vagy amelyeket Berkenyén alakítottak ki, és évszázadokon át megőriztek. Ebben segítségükre volt az is, hogy a közelben német falvak nem voltak, akikkel rokoni, baráti kapcsolatot kialakíthattak volna. A szomszédos településekkel kereskedelmi, üzleti, olykor munkamegosztási kapcsolatuk volt ugyan, de arra soha nem gondoltak, hogy onnan feleséget, vagy férjet hozzanak, vagy oda házasodjanak. Szorgalmuk, takarékos és beosztó életmódjuk a családba idegenek (magyar, szlovák) befogadását nem tűrte. Ezért a két falu egymás között házasodott, tartott fenn baráti, rokoni kapcsolatot. Mint jeleztük, az exogám házasságok alig 10%-át tették ki az e falvakban kötött házasságoknak. Ennek is több mint a fele nem a németek, hanem a községbe települt (pásztor, kocsmáros, iparos stb.) magyarok és szlovákok közötti házassági kapcsolatokból adódik. Az összehasonlító irodalom alapján - az általunk vizsgált témákkal kapcsolatban - olyan szokást nem tudtunk kimutatni, amelynek gyökerei a németek őshazájában keresendő. A legkedveltebb keresztnevek a magyaroknál is azok voltak (János, József, Jakab, György, Mária, Erzsébet, Borbála) melyeket a németek anyakönyveiben találtunk. A meghalt gyermekek keresztnevét, a később születettek az ország más vidékein is örökölték a családban. Nem német közösségben is találhatunk példát arra, hogy az első gyermekek a keresztszülőktől kapták keresztnevüket. A házasságkötések hónapja, napja sem német, vagy sváb specifikum. Az eddig feltárt adatok szerint az országban máshol is január-februárban tartották a lakodalmak többségét, az esküvő napja a hétfő-kedd-szerda volt. Csupán századunk harmincas 203