Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900
1850-1900 iszákossági őrjöngés: 2 vérhányás: 1 kanyaró: 6 vérüszögösödés: 5 kelevény: 29 vízbefulladás: 1 kiaszott: 2 vízkor: 17 kinövés: 1 vízibetegség: 12 vörheny: 16 A halál okát 1856-1869-ig latin, ezt követően magyar nyelven jegyezték be az anyakönyvbe. 1869-1900 között 103 halálokot gyűjtöttünk össze a halotti anyakönyvből. A legtöbb áldozatot a gyengeség szedte a csecsemők és az ötéves kort meg nem élt gyermekek közül. Az idősebbeknél a tüdővész, a végelgyengülés, a sorvadást okozó aszkór volt legtöbb esetben a halál oka. Több betegség népies nevének továbbélésével is találkozhatunk az összeállított gyűjteményben: hagymáz (tifusz), nyavalyatörés, nehézkór (epilepszia), szárazbetegség (tüdővész), csontszu (csonttuberkolózis) stb. A halotti anyakönyvbe bejegyezték azt is, hogy a halálozás tényét ki jelentette be a plébánosnak. A neve után azt is feltüntették, hogy a bejelentő az elhunytnak szülője, nagyszülője, testvére, stb. A halál okát a hozzátartozó diktálta be a plébánosnak, amely a saját vagy a halottkém megállapítása lehetett. A halál igazi okát, sem a halott hozzátartozói, sem a halottkém nem tudták hitelesen megállapítani. A halottkém funkciót általában a falu kisbírója, vagy harangozója vállalta, akik 1876-tól kötelesek voltak ugyan halottkémi vizsgát tenni, de ez alapján a halál okát teljes bizonyossággal megállapítani nem tudták. A halál beálltát bizonyító igazolást, mely a temetés napján kívül a halál okát is tartalmazta, a halott hozzátartozóinak bemondása, vagy saját tapasztalata alapján állította ki. Ezt azért hangsúlyozzuk, mert az általunk is közölt halálokok és mellettük feltüntetett gyakorisági számok, mélyebb tudományos vizsgálatra, összefüggések keresésére nem alkalmasak. Az anyakönyvek alapján összeállított családlapok alapján Szendehelyen is azt tapasztaltuk Berkenyéhez hasonlóan - hogy gyászidőt alig tartottak, igyekeztek minél előbb új feleséget, vagy férjet vinni a házhoz. Egy település természetes szaporodásáról a születési és a halálozási adatok egybevetése nem ad hiteles képet. A családok, az egyes emberek életútjának pontos követése adhatna megnyugtató eredményt a természetes szaporodásról. E tervnek a megvalósításáról, az anyakönyvek vezetésének oly gyakori pontatlansága miatt le kell mondanunk. Szendehelyről is közöljük a két adat egybevetését inkább tanulságul, mint a természetes szaporodás hiteles forrásaként. Év Születés Halálozás Növekedés Év száma 1754-1800 800 626 174 1801-1850 1397 1164 233 1851-1900 1552 1686 -134 Tanulmányunkban Szendehely község 1754-1900 közötti születési, házassági, halotti adatait dolgoztuk fel az anyakönyvek alapján. Célunk elsősorban annak felderítése volt, hogy Berkenye anyaközséghez viszonyítva, eltérő adatokat, szokásokat felszínre hoz-e Szendehely anyakönyveinek részletes feldolgozása. Már több alkalommal szót ejtettünk arról, hogy a túlnépesedő Berkenyéről áttelepülő családok alapították Szendehelyt 1753-ban. Rámutattunk arra is, hogy a két település között eltérő volt a táji környezet és adottság, másként alakultak a gazdasági és társaáalmi viszonyok. Berkenye - szinte az alapítása óta - mindvégig megőrizte zárt jellegét. Fejlődését gátolta a zsellértelkek bővítési lehetőségének teljes hiánya. A népesség számában is megrekedt falu el202
