Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

kapcsolat feltételezhető a zászlócímerrel. Lehetséges, hogy a város eredeti elképzelését, szándékát a zászló színei fejezik ki. Ekkor azonban felmerülne a kérdés, hogy honnan származik az Országos Levéltár 1906-os címleírása. A címerszínek alkalmazásában, mint az látni fogjuk, a későbbiek során is előfordultak bizonytalanságok. Ennek miértje - egyelőre - magyarázatra vár. Balassagyarmat nagyközség, a képviselőtestület 1923. november 28-án tartott díszközgyűlésén alakult rendezett tanácsú várossá. Jeszenszky Kálmán apátplébános, a közgyűlés diszszónoka, a város 700 éves múltját, a végvári dicsőséget, a múlt század, a századelő nagy építkezéseit, rohamos fejlődését idézte követendő és hitetadó példaként a jelenlévők elé. Hangvétele tárgyszerű, akaratai óhajok: „S ma üt vagyunk, hogy mint város elsőízben megválasztott képviselőtestülete elkezdjük a továbbfejlesztés önzetlen és fárasztó munkáját. A múltakra emlékezve, a város viszontagságait visszaidézve, elsősorban Istenhez kell emelkednünk s neki kell hálát adnunk, hogy jóságos kegyelme fejlődni engedte ezt a 700 éves várost és tőle kell támogatást kérnünk, hogy az átalakulást szerencsés kézzel oldjuk meg. Aztán tanuljuk meg a múltból azt is, hogy a fejlődésnek másik titka a polgárságnak közös munkássága a tekintély tisztelete és egymás kölcsönös megbecsülése. Ha ezek mind megvannak, akkor nem kell tartanunk semmitől, akkor azon az úton vagyunk, amely szeretett városunk igaz fejlődésében, polgárságunk megelégedettségéhez és anyagi boldogulásához vezet. Szívemből kívánom, hogy így legyen. Ez már nem az öntudatos, lehetőségeiben és önerejében bízó Kossaczky hangja, hanem a múlthoz forduló, tekintély-elvű konzervativizmusé. A város beszűkülő lehetőségei, gazdasági és társadalmi tere, elfelezett kapcsolatrendszere új jelszavakat, eszméket és gondolatiságot formálva átalakította a városi köztudatot, a jelképértelmezéseknek is új árnyalatokat adva. A két korszak közötti éles kontrasztról valljon dr. Sztranyavszky Sándor - akkori belügyi államtitkár aki 1928-ban, Baitner Ottó és Nagy Mihály arcképének leleplezésénél mondta a következőket: ,^4 mai idők Balassagyarmatának lakói boldogtalan utódai ama idők boldog polgárainak A városi jelképekről is határozó, új belszervezeti szabályrendelet kidolgozására 1924-25ben került sor, de azt Nógrád és Hont k.e.e. vármegyék Törvényhatósági Bizottsága csak 1926. november 16-án hagyta jóvá. E szerint a város címere a következő: „a pajzs fölött jobbra néző acélsisak, fölötte öt ágú korona, amelyről szétterpesztett lábakkal és kiterjesztett szárnyakkal jobbra néz egy nyitott csőm és kioltott nyelvű turul madár. A pajzsot a sisaktól jobbra kék és arany, balról piros és ezüst foszlány veszi körül. A koronát drágakövek ékesítik. 3. § Hivatalos pecsétje: a város címere - „Balassagyarmat r. tan. város 1923. " körirattal. 4.§A város színe: fehér-kék A leírás több tekintetben is eltér az 1907-ben megállapított hivatalos és színeiben is leírt címerképtől. A hivatalos háromlombú helyett öt ágat mond a korona leírásánál. (A lombok számán mindig a címerrajzon láthatóakat értjük, a térben elhelyezett korona lombjainak a száma kettővel kevesebb ennek a kétszeresénél. A heraldikában a koronák lomb-, gyöngy-, ágszáma a címertulajdonos előkelőségét határozzák meg. A fenti esetben tehát vagy helytelen, térbeli leírásról van szó, vagy pedig a címer méltósága emelésének szándékáról.) A sisakkoronán álló turul madár rajza és meghatározása szintén élesen eltér a hivatalos leírástól. Azzal az ábrázolással mutat rokonságot, amelyet a millenniumi - Borovszky-féle - megye-monográfia 697. oldalán láthatunk. A megváltoztatott formájú (ún. csücskös talpú) pajzs pántos sisakjának koronájában a madár itt is teljes alakkal, szétvetett lábakkal szerepel. A pajzstakaró is az elfogadottnál sokkal dúsabb, összetettebb. A monográfia Balassagyarmatról szóló fejezetét Haraszthy Lajos segédszerkesztő írta, 1912-ben. A rajzoló kilétéről nincs tudomásunk. Nem tudjuk azt sem, hogy milyen minta után dolgozott, miért tért el a hivatalos ábrázolástól. Tálán csak a megérthető, de címertani kérdésekben meg nem engedhető művészi szabadságról van szó. Az is lehetséges, hogy a címer tudatos - bár szabályellenes - átformálásának vagyunk tanúi. A turul, mint a magyar mondavilág is-