Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

a címer eddig ismert első előfordulása egy 1904-ben kelt okiraton látható. Ez igen közel esik a megállapítás időpontjához! - Ha a későbbi kutatások is azt igazolnák, hogy XX. századi (de legföljebb XIX. század végi) alkotásról van szó, akkor azzal a meglepő és sajátos kultúr- és várostörténeti jelenséggel állunk szemben, melynek vélhető gyökerét már érintettük. A „nagyközségi lét"-ből kiemelkedni akaró, fejlődő, városi címre pályázó polgárság, jelen harcaihoz múltjában keresve érveket, növekvő érdeklődéssel fordult Balassagyarmat történelme felé. Említsük csak Nagy Iván és a Múzeum Társulat tevékenységét, vagy a készülő millenneumi monográfiával kapcsolatos kutatásokat, hírlapi közléseket! A közösség nagy súlyú és tekintélyű historizáló és közszereplő tagjai, akik a városi ön- és múlttudat megformálásában és artikulálásában döntő szerepet játszottak (Nagy Iván mellett ide soroljuk mindenek előtt balassagyarmati Baitner Ottót), az új városi címer alkotásával is súlyt és hangsúlyt kívántak adni törekvéseiknek. A„Heraldica Urbana" közkedvelt vártorony motívumának bevétele a címerpajzsba, így logikus magyarázatra lelne. Hisz a középkori városi pecsétjeinken gyakorta használt motívum a köztudatban a városi múlt és szabadság kifejezőjévé vált. Ugyanakkor már Nagy Iván is ismerte és feldolgozta azt az 1290-ben kelt oklevelet, mely egy hatalmaskodási perrel kapcsolatban említést tesz Gyarmat „tornyáról", melyben a visszapillantó polgár a várossá válás első jelét vélhette fölfedezni. Vár, vártorony és az 1572-es évszám összekapcsolására azonban egyetlen, eddig föltárt forrás sem tud adatot szolgáltatni. E források felületes forgatása, nagyvonalú félreértelmezése, a „dicső múlt" iránti vágyakozás prekoncepciója egyként a történeti csúsztatás okozói lehettek. Nem zárhatjuk ki azonban azt a lehetőséget sem, hogy új források árnyaltabban, esetleg más megvilágításban láttatják majd velünk a keletkezés kérdését. A forrásokhoz visszatérve: a TÖrzskönyvbizottság 1907. augusztus 19-én terjesztette a belügyminiszter elé az Országos Levéltár - már említett - észrevételeit, kérve a címeres pecsétrajzok elkészítését és a záradékolt visszaküldését, hogy a bélyegzőket elkészíttethesse. A belügy már augusztus 31-én utasította a levéltárat, hogy véleményezze, majd Felsenfelddel rajzoltassa meg a pecsétrajzokat. Ezek szeptember 19-én vissza is kerültek a minisztériumba, ahol a 100795/1907. B.M. számú rendelettel záradékolták azokat.

26 (7. ábra.) A Bizottság ezután - szintén Felsenfelddel - elkészíttette a bélyegzőket, majd azokat megküldte a városnak. Erről és a megállapítás tényéről azután értesítették a vármegye alispánját, aki ezt szintén tudatta a várossal. Az elkészült címerrajzok egy példányát - megőrzésre - az Országos Levéltár vette át, ahol ma is fellelhető. A nagyközség, 1907 és 1923 között ezzel a pecséttel élt. A címer és a pecsétalkotás körüli zavarokra utal az a tény, hogy a Balassagyarmati Általános Ipartestület, 1907 őszén még hiába kérte a közgyűlést, hogy újonnan avatandó zászlajának egyik oldalára a város címerét hímeztethesse, mivel a válasz szerint „Bgyarmat czímere épen mostvan kérdés tárgyává téve, és mindaddig, míg az illetékes hatóságok a cümer kérdésében végleges döntést nem hoznak, a hiteles czímert a közgyűlés nem bocsáthatja az ipartestület rendelkezésére.'^ A TÖrzskönyvbizottság 1907. december 27-én jelenti, hogy a község részéről rendelt bélyegzőket már leszállították, így az 1908. június 8-án felszentelt zászló, egyik oldalán már a város újabbkori címerével büszkélkedhetett. E hímzett változat azonban több heraldikai pontatlanságot, illetve meglepetést tartalmazott: fehér, egyenes pólyával metszett piros pajzstalpán, fehér mezőben álló (talán aranynak szánt) barna vártorony áll. A barokk formájú pajzson szürkéskékes-fehér, szembe forduló ötpántos sisak van, a pántok között piros hasadékokkal. Az arany sisakkoronán, az abroncs közepén egy piros, balról és jobbról egy-egy kék, a középső lombon egy zöld és az ettől jobbra, illetve balra lévő, köztes szarvacskán" egy-egy fehér ékkő található. A sisakkoronából egy jobbra forduló, kinyújtott nyelvű, és széttárt szárnyú, szürkés-fehéresbarna színű madár nő ki. A pajzsot jobbról sárga-arany és lilás-fehér, balról piros-kék foszladék (takaró) veszi körül. Ha az 1904-es pecsét üres-sima pajzsmezejét fehérnek (ezüstnek) vesszük, akkor talán 121