Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

Egy 1904. április 6-án és két augusztus 29-én kelt iraton látható az a téglalap alakú bélyegző, melynek irata megegyezik az előzőével, de nyilván nem hitelesítésre, csupán felülbélyegzésre szolgálhatott. Harmadikként a város már 1893-ból ismert bélyegzője szerepel. (4. ábra.) Mégpedig március 28. és szeptember 10. között több okiraton is! Ez is mutatja, hogy 1904-ben még a „seregélyes pecsét" lehetett a használatosabb, de már újabbkori címerpecsétünk is hivatalosnak számíthatott a városi köztudatban. Az Országos Községi TÖrzskönyvbizottság létrejöttét, tevékenységét és az azzal kapcsolatos rendelkezéseket szemlélve úgy vélem, hogy annak keletkezése sem eshetett távol az 1904-es esztendőtől. Segíti a folyamat megismerését, hogy sikerült fellelni annak a levelezésnek néhány töredékét, amelyet az Országos Levéltár, a TÖrzskönyvbizottság és a Belügyminisztérium folytatott Balassagyarmat város címerének és hivatalos pecsétjének megállapításával kapcsolatban. Elsőként - időrend szerint haladva - azt a levelet ismertetjük, melyben az Országos Levéltár, a TÖrzskönyvbizottság elnökének megkeresésére közli a város pecsétjéről szerzett információit. A „régebbkori" változatok fölsorolása, leírása és értékelése után írja: „Balassagyarmat tehát, az 1737. óta lefolyt aránylag rövid idő alatt, nem is számítva a változásokat, három egymástól teljesen különböző czímerrel élt. Ezekhez negyediknek a község most bemutatott pecsétje járul, az eddigiektől teljesen elütő czímerrel. Kék mezőben, ezüst folyóval kettészelt zöld talajon vártorony áll, míg a koronával és sisaktartókkal ellátott sisak koronájából jobbra néző sas emelkedik ki E pecsét körirata 1572-re, a község jelentése pedig egy Nagy Iván féle munkára utal, melyből - úgymond - „ezen pecsét használatának jogossága kifog tűnni". Minthogy azonban az Országos Levéltár előtt sem az 1572 évi pecsét czímere, sem Nagy Ivánnak ilyen munkája nem ismeretes, sőt mivel nagy Ivánnak Balassagyarmatról írt két rendbeli t. i. az idézett 1858. évi monográphiája, és ennek 1894-ben „Balassa Gyarmat" czím alatt ugyanott, önállóan is megjelent rövidítménye, az 1572 évi pecsétről még mit sem tud, mindenekelőtt fölhívandó volna a község hogy azon 1572 évi okiratot, melyre a szóban forgó pecsét van nyomva, Nagy Ivánnak a községtől idézett munkájával egyetemben terjessze föl. A város válaszát nem, csupán annak következményeit ismerjük. A 901/1907. O.L. számú leirat közli a Bizottsággal, „hogy Balassagyarmat község jelenlegi pecsétjére nézve, sem az 1572 évi okiratot, sem Nagy Iván művét bemutatni nem képes. Minthogy azonban a pecsétjéhez ragaszkodik s azt már vagy félszázad óta használja, az új pecsétre is, annak czímere, az 1906:1252/1. O.L. sz. alatti leírás és a beküldött pecsétviaszlenyomat szerint ábrázplandó". A leirat közli a kétoldali foszladékok színét is: jobbról kék-arany, balról vörös-ezüst. Az Országos Levéltár máig őrzi az említett viaszpecsétlenyomatot. Ez kb. négy cm átmérőjű, köriratában a „BALASSA-GYARMAT VÁROS PECSÉTJE - 1572-IK ÉVBŐL -" felirat van. (6. ábra.) A poncolt belső körben pedig a már leírt címer látható. A város fölirata bizonyára tartalmazta a színek leírását, mert azokat ebből a lenyomatból sem lehet kikövetkeztetni. Két megjegyzendő részlet azonban egyértelműen látható: a madár csőre tárva van és nyelvét kiölti, a bástya pedig, egy feles talpsorra rakott, öt kősorból áll. Az utóbbiban mindenképp eltér az 1904-es bélyegző-lenyomattól. Mivel mindkét pecsétnyomót a város készíttette, így azt következtetjük, hogy a kősorok száma nem egyértelműen kötött, a későbbiek során is változott. Bennük évszázadok jelzését - e két esetben - csakis úgy láthatunk, ha feltételezzük, hogy a bélyegző a tizenkilencedik, míg a viaszpecsét a huszadik században készült, így ugyanis utalhatnának az 1572. év 16. századára. Újabb források előkerültéig nem tudjuk meghatározni sem a címer keletkezési évét, sem annak módját, körülményeit. Csupán néhány óvatos következtetésre hagyatkozhatunk. - A város válaszának ismerete nélkül eldönthetetlen, hogy az 1572. évi okiratra, illetve Nagy Iván valamely munkájára való hivatkozás, csupán egyszerű blöff volt a városi közönség részéről, vagy pedig a válasz tartalmazott tényleges utalást, magyarázatot is a bizonyítékok eltűnésére. Mindeddig egyetlen - általam ismert - forrás sem említi sem az 1572. évszámot, sem az eseményt; - A félévszázados használattal kapcsolatos félmondat is erősen megkérdőjelezhető, hiszen 120