Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

pecsétnyomók és bélyegzők mielőbbi s az illető város szükségleteinek megfelelő számban leendő megrendelhetése érdekében akként intézkedem, hogy az országos községi törzskönyv-bizottság az illető városban közvetlenül czélszerű megrendelési ívet küldjön, a melyen a város szükségletét, illetőleg a megrendelendő pecsétnyomók és bélyegzők számát a nevezett bizottságnak bejelentse. A megrendelendő bélyegzők és pecsétnyomók árának mikénti s mely hatósághoz, esetleg közvetlenül a vállalkozóhoz leendő beküldése iránt a megrendelési lap fog közelebbi útmutatást adni" A rendelet szerint azok a r.t. városok is, amelyek nevének írásmódjában nem következett be változás, legalább egy bélyegző beszerzésére lettek kötelezve. Az új, nedves és száraz bélyegzők kiadásával az addig használtak érvényüket veszítették, használatuk tilos volt. Hogy az esetleges visszaéléseket megakadályozzák, intézkedés történt azok bevonására. Mivel a rendelet megállapítása szerint a bevont bélyegzők történeti értékkel bírnak, ezért azokat nem semmisítik meg, hanem a„czím által a törvényhatóság levéltárában elhelyezendők". A körrendelet rendelkezett a pecsétnyomók, illetve bélyegzők köriratáról és annak tartalmáról is: ,A pecsétnyomók köriratában a város nevén és törzskönyvezésének az évén kívül feltüntetendő a vármegye neve is, mint amelynek történyhatósága alá az illető r.t. város tartozik Azon rendezett tanácsú város, a mely czímerrel is bír, czímerét - a mennyiben ahhoz való jogosultsága kétségtelen -pecsétnyomóin és bélyegzőin használhatja. A jogosultság megítélése és a cűmer helyességének megállapítása végett a használni kért cűmer rajza két példányban hozzám felterjesztendő. Azon rendezett tanácsú város pedig a mely külön czímerrel is bír, ezen cúmét pecsétnyomóin és bélyegzőin szintén használhatja, a „rendezett tanácsú város" elnevezésére nézve pedig a menynyiben az ilyen alakban a pecsétnyomón, illetve bélyegzőn helyszűke miatt el nem fér, csakis a „r.t. város " rövidítést engedélyezem. " Természetesen a rendelet csak a hivatalos pecsétekre, illetőleg körbélyegzőkre vonatkozott, a segédbélyegzők továbbra is bárhol és bármely cégnél beszerezhetőek voltak. Hont vármegye főispánja „figyelemmel ama sikeres mozgalomra, mely a szomszédos törvényhatóságokban azon irányban keletkezett, hogy az idők folyamában nem magyar hangzásúvá vált helységnevek magyar elnevezésükkel felcseréltessenek", 1889. április 15-én kezdeményezte egy, a kérdést tárgyaló és előkészítő bizottság felállítását a megye közgyűlése előtt. A megbízott Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület megyei választmányának ezirányú tevékenységéről 1892. májusában tájékoztatták Nógrád megye közönségét. A példán felbuzdulva, a vármegye Törvényhatósági Bizottsága úgy döntött, hogy Nagy Iván történészt, bizottsági tagot kéri fel, „hogy vármegyénk idegen hangzású községi helyneveinek megmagyarítása iránt javaslatát mielőbb mutassa be. " Nagy Iván még az év novemberében beterjesztette a kért javaslatot, melyet a Bizottság megtárgyalt. A mellékelt kísérőlevélben, a neves genealógus összefoglalta azokat az alapelveket, melyeket figyelembe vett a megyei névanyag átvizsgálása során. Mindenek előtt leszögezte, hogy a helynevek magyarításának két módja lehetséges. Az egyik, a jelentéssel bíró nevek magyarra fordítása, míg a másik az, ha az idegen hangzású nevet „a magyar nyelv sajátabb kifejezéséhez idomítva" változtatják. „En a helyrajzi történelem érdekében, és szempontjából, különösen a századokon át használt helyneveknél, az első módszer szerinti megváltoztatástól, az az magyarra fordítástól azért is idegenkedem, kivált amely helynevek lakossága nem magyar ajkú, mert az nem csak hogy nehezen veszi be magát a közforgalomba, de azért is, mert a múltnak nyomait elhomályosítani a történet író előtt nem tartom czélszerünek " - írja. Javaslata összeállításánál így egyértelműen a hangutánzás útján történő magyarítást helyezte előtérbe, kivéve a kisebb, történelmi értékekkel nem rendelkező helyek, puszták esetében: „ezeknél, egy-kettő régibb keletút kivéve, nem tartóztat történelmi ok, hogy egészen magyar szóval jelöltessenek " A benyújtott javaslat véleményezésére a megyei hatóság, november 30-án bizottságot küldött ki, melynek elnöke az alispán lett, míg tagjai Nagy Iván, Kun Barna, id. Farkas Ferenc, 115