A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)
5. A masik Engelsdorfer lany, Mana Anna, 1835. II. 10-en ment férjhez Hirling Jakabhoz. Hét gyermeküknek Szegner Jakab— Verner Anna Mária volt a felkért keresztszülőjük. A keresztszülők távoli rokonaik voltak a szülőknek. Itt a leány nagyapja testvéréig (Borbála) nyúlnak a rokoni szálak. Borbála férje testvérének unokái voltak a keresztszülők. Lambech József Löffler Erzsébet Jakab Engelsdorfer Borbála 1762. XI. 8. Katalin Szegner Jakab 1804. I. 31. Szegner Jakab Verner A. Mária 1835. II. 26. Keresztszülők A szülők visszahívása keresztszülőnek itt is megtörtént. A szülők—keresztszülők rokoni kapcsolatára ugyan kevés adatot mutattunk be, de ebből is kitűnik, hogy keresztszülőnek többnyire azonos korú unokatestvért, sógort kértek fel. A 2—4 pontban leírt példából az is kiolvasható, hogy a keresztszülő funkciót örökölhették. Az idősebb adatközlők ma is emlékeznek arra, hogy a keresztszülőket nemzedékeken át mindig ugyanabból a családból hívták. A keresztszülői feladatok visszaadását ilyen esetekben kötelezőnek tartották. Az egy faluban kialakult szokásrend azonos időben is mutathat eltéréseket. A társadalmi egyenlőtlenség, a családok közötti harag a kialakult hagyományokat gyakran mellőzte. A német családok közül többen a tanítót, a papot, a kocsmárost, az erdőcsőszt kérték fel keresztszülőnek, akikkel rokoni kapcsolatuk nem volt. A leggazdagabbak közül néhányan több német és magyar családnál vállaltak keresztszülői tisztséget. Ok voltak a keresztszülői a pásztorok, a cigányok, gyakran a megesett lányok gyermekeinek. //. HÁZASSÁG 1. Házasságok száma: A házasok számát korábban már ismertettük, az összefoglaló adatokat azonban itt ismét közöljük, hogy az alábbi több szempontú feldolgozásnál az alapadatokhoz könnyebben hozzáférhessünk. A vizsgált időszakban a házasságkötések száma az alábbi volt: 1719—1750: 42 1751—1800: 223 1801—1850: 218 1851—1900: 204 Péter Verner Borbála 1770. I. 17. 96
