A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

Az összesített adatokból arra a következtetésre juthatunk — erre már fentebb is utaltunk —, hogy a XVIII. század második felében benépesült falu népessége a XIX. században nem növekedett. Az esküvők számából a lakosság létszámának csökkenését figyelhetjük meg. 2. A házaspárok összetétele: A falu társadalmáról, házassági szokásairól számos információt kaphatunk, ha ismerjük, milyen arányú volt az elsőházasok, a nőtlen—özvegy, hajadon—özvegy és az özvegyek közötti házasságok száma. A XVIII. századi adatok feldolgozásánál gondot jelentett, hogy a házasságkötésre jelentkező pároknál csak ritkán közölték családi állapotukat (hajadon, özvegy, nőtlen) még ritkábban életkorukat. Azért e századból csak olyan összefoglaló adatokat tudunk közölni, mennyi házaspárnál jelezték a családi állapotot. 1719—1750. között a 42 házasságkötésről azt tudjuk, 16 esetben a családi állapotot egyiknél sem közlik, csak a vőlegénynél írták ki 6 esetben (2 nőtlen, 4 özvegy), csak a menyasszonynál 10 esetben (7 hajadon, 3 özvegy), 10 esetben viszont mindkettőnél (nőtlen—hajadon: 7, özvegy—hajadon: 1, nőtlen—özvegy: 2.) 1751—1800. között 138 esetben nem jelölték a családi állapotot. Csak a vőlegénynél 17 esetben (9 nőtlen, 8 özvegy), csak a menyasszonynál 17 esetben (10 hajadon, 7 özvegy), mindkettőnél 52 esetben (nőtlen—hajadon: 25, özvegy—hajadon: 11, nőtlen—özvegy: 10, özvegy—özvegy: 6.) A házassági anyakönyvek 1830. augusztus 25-től közlik a vőlegény—menyasszony korát, családi állapotát, a szülők nevét. így a XIX. század első három évtizedéről sem tudunk pontos képet adni. 1801—1830. között 35 házaspárnál nem tudjuk a családi állapotot megjelölni. Ebből az időből 41 elsőházasról, 26 hajadon—özvegy, 17 nőtlen— özvegy, 10 özvegy—özvegy házasságról tudunk. Az összegyűjthető adatok alapján 1830—1850 között 117 elsőházas, 11 nőtlen— özvegy, 22 hajadon—özvegy, 3 özvegy kötött Berkenyén házasságot. 1851—1900 között az elsőházasok száma 135, 24 nőtlen férfi vett el özvegyasszonyt, 26 hajadon ment feleségül özvegyemberhez, az özvegyek közötti házasságok száma 20. Hiányos adatainkból (ezt a XVIII. századra értve) is kitűnik, hogy a faluban jelentős a nőtlen—özvegy, hajadon—özvegy házasságok száma. Mint később látni fogjuk a falu lakói nem sok településsel tartottak fenn házassági kapcsolatot. E házassági gyakorlat okát, úgy gondoljuk, nem csak abban kell keresnünk, hogy más faluból nem voltak hajlandók férjet, vagy feleséget hozni. A magas korkülönbséggel kötött házasságoknak véleményünk szerint gazdasági okai is voltak. Említettük, hogy a faluban a jobbágyok birtokait nem lehetett felosztani a családtagok között. Az a gyakorlat alakult ki, ha a legidősebb fiútestvér átvette a gazdaság irányítását, a felnőttkorú testvéreknek is el kellett hagyniuk a szülői házat. Az otthon maradt legidősebb testvértől kapott pénzből házat építhettek a zsellérsoron, szőlőföldet vehettek maguknak. A zsellérek között alig volt olyan akinek ne lett volna szőlője. Ez mellett munkát vállaltak a püspöki erdőben, Katalin-pusztán működő mészégető kemencéknél. Néhányan útkaparó, erdőőr állást vállaltak. A hajadonnak, a tőle jóval idősebb özvegy férfi nyugodt megélhetést biztosíthatott, ha annak volt szőlője, állandó munkája az uradalmi erdőn, vagy a mészégető kemencéknél. Jó partit jelentett a fiatal hajadonnak, ha a leendő férjének volt lova, amellyel fuvarba járhatott, ha erdőőri állást vállalt. A fiatal nőtlen férfi is szívesen feleségül vette a tőle 10—15 évvel idősebb özvegyasszonyt, akinek szőlője, jól felszerelt gazdasága volt. A megélhetés reménye feledtette az érzelmi kötődést leendő 97