A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

c. Az idős korban özvegyek között kötött házasságok száma nem volt magas, de időszakonként 3—5-tel gyarapították a gyermektelen házaspárok számát. d. Az özvegy férfiak náluk jóval fiatalabb hajadon leányt vettek feleségül. Nem volt ritka a 15—20 év korkülönbség sem. É házasságokat nem mindig követte gyermekáldás. A nagy korkülönbségű házasságokban ritkán született 3—4 gyermeknél több. e. A zárt közösségű falu ritkán házasodott össze idegenekkel. Inkább csak özvegyek hoztak férjet, vagy feleséget más faluból. Az endogám házasodási szokás adott össze legényt tőle idősebb özvegyasszonnyal, özvegy férfit tőle sokkal fiatalabb hajadonnal. Az ilyen zárt közösségű társadalomban korán kialakult a rokonházasságok rendszere. Az egyház csak az 1780-as évektől követelte meg a rokonházasság engedélyezését. A családlapok, családfők összeállításából tudjuk, hogy a rokonok már a korábbi évtizedekben is összeházasodtak. A házasságok 20—25 %-a rokonházasság volt. A rokonházasság nem kedvezett az egészséges gyermekek születésének, még kevésbé életbenmaradásuknak. A fiatalok rokonházasságagyakran meddőséggel járt, vagy nagyon alacsony születési számot eredményezett. Természetes, itt is voltak kivételek. A XIX. század első feléből ismerünk olyan másod-harmadfokú rokonházasságot, amelyben nyolc gyermek született, igaz egyikük sem élte meg a tízéves kort. A rokonházasságoknál a tapasztalatot — éppen a kivételes példák miatt — nem vették figyelembe. Minden házaspár kipróbálta, hogy az utódok életképesek lesznek-e. Ez a kísérletezés legtöbbször a gyermekek és az anya korai halálával végződött. Ha valamelyik gyermek túlélte a vérfertőzést, az élete végéig nyomorék maradt. így természetesnek tartjuk, hogy a sógorsággal vegyített házasságok családaiban a született gyermekek száma igen alacsony volt. A magas születésszámmal rendelkező családoknál ritkán fordult elő, hogy azt mind egy anya szülte. Gyakran már hat gyermek is két anyától származott. Ha a gyermekek száma a 14-et meghaladta, ott már 2—3 feleség szülési adatai szerepelnek. A táblázatunkban szereplő 18 gyermekes családban két felesége volt a férjnek. Az asszonyok többsége 8—9 gyermeknél ritkán szült többet. A vizsgált 180 év alatt mindössze két nő adott életet 13, egy pedig 14 gyermeknek. 5. A vagyoni állapot és a gyermekek száma Az anyakönyvek feldolgozásával foglalkozó kutatók gyakran jutottak arra az eredményre, hogy a XVIII. században a telkes jobbágyok családjában is sok gyermek született. A gazdaság működtetéséhez ugyanis nagyobb számú munkaerőre volt szükség. A XIX. század közepétől e családoknál a gyerekek száma fokozatosan csökkent, ezzel véve elejét az eddig összefüggő paraszti telkek felosztásának, a gyermekek közötti feldarabolásának.

4 A születési adatok összesítésével mi is megkísérelünk választ adni arra a kérdésre, hogy a vizsgált településen a vagyoni állapot meghatározta-e az egyes családokba született gyermekek számát. Táblázatunkban csak azoknak a házaspároknak az adatait vettük fel, akik Berkenyén kötöttek házasságot. A házasok társadalmi hovatartozásának megállapítása a korabeli gazdasági összeírások alapján történt.

5 A négy időszakban a telkes gazdáknál és a zselléreknél egyaránt megtalálható a sokgyermekes család. A gyermekek számának korlátozását, a két társadalmi réteg közül, egyiknél sem tapasztaljuk. Kimutatásunk szerint, a gazdák éppen a XIX. század második felében törekedtek arra, hogy minél népesebb családjuk legyen. A születéskorlátozás hiánya valószínű, hogy a németek sajátos örökösödési szokásában keresendő. Korábban már említettük, hogy náluk az osztatlan gazdaságot 82