A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

Gyermekek száma 1719— -1750 1751— 1800 1801—1850 1851— 1900 Gyermekek száma jobbágy zsellér jobbágy zsellér jobbágy zsellér gazda zsellér 1 3 20 1 18 2 14 2 2 3 2 13 3 10 3 20 3 2 2 11 2 13 5 8 4 1 1 3 14 3 13 4 9 5 3 3 4 2 8 4 15 6 1 1 6 10 5 18 2 10 7 3 2 7 4 8 3 10 8 2 1 2 8 3 6 4 7 9 1 6 6 4 2 8 10 3 1 2 2 3 5 11 1 3 1 2 5 12 1 1 2 13 2 1 1 3 14 1 1 15 1 18 • 1 legtöbbször a legidősebb fiú örökölte. Ez az örökösödési szokás szinte 1945-ig élt a faluban. Gyakorlatilag azt jelentette, hogy minden telkes gazdának gondoskodnia kellett arról, legyen fiú gyermeke, akinek még életében átadhatta a gazdaság irányítását. A magas gyermekhalandóság miatt nem lehetett előre kiszámítani, hogy melyik éli meg a felnőttkort, ki örökölheti a gazdaságot. Tudatában voltak azzal, ha a szülők utód nélkül halnak el, a birtok idegen kézre kerül. Ezért arra törekedtek, hogy minél több gyermekük legyen. Ezek közül legalább egy felnőtté válhat, aki a szülői házat, a hozzátartozó földekkel együtt örökölheti. Nem volt ez másképp a zselléreknél sem. Telkiföldjük ugyan nem volt, de az irtványon létesített szőlőskertekkel szabadon rendelkezhettek, eladhatták, vétellel bővíthették, a gyermekek örökölhették. A XIX. század közepéig csak annyi kötöttségük volt, hogy az eladáshoz a püspök engedélyét kellett formailag megszerezni. így a zsellérnek sem volt érdeke, hogy utód nélkül maradjon, hiszen sok munkával, „elletett" szőlője idegen tulajdonba kerülhetett. A gyermekáldás korlátozására ezért ők sem törekedtek. A zselléreknél, magasabb létszámukból adódóan, mindig sok volt azoknak a családoknak a száma, ahol kevés gyermek született. Köztudott, hogy a társadalom legmozgékonyabb rétegei a zsellérek voltak. Ha nem sikerült irtványföldet szerezni szőlőültetéshez, ha a telkes gazdáknál nem kaptak állandó munkát mint szolgák, vagy a püspöki uradalom erdeiben nem tudtak rendszeres napszámosmunkát szerezni mint favágók, mészégetők, akkor elköltöztek a faluból. A családlapok szerint, azok a zsellérek, akiknek kevés gyermeket anyakönyveztek a faluban, más vidéken kerestek biztosabb megélhetést maguknak. 6. A születésszabályozás kérdése Egy-egy családon belül a gyerekszám csökkentésének egyik módja, hogy a szülések gyakoriságát korlátozzák. A korlátozási szándék kimutatható ha arra törekszenek, hogy a házasság után az első gyermek minél később szülessen meg, a további gyermekek érkezése között minél nagyobb időkülönbségek legyenek. A nő házas termékenysége alatt így kevesebb gyermeket szül, ha életben maradnak, szerényebb az ellátási költség, viszont a használható munkaerő is kisebb. A kérdés eldöntéséhez két adatlapot állítottunk össze a születési anyakönyvekből. 83