A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés

szúrtak és nem hordtak. Erős napsütésben leviszik a tojást, hűvösben pedig felhozzák a felszín közelébe (Pilisszentkereszt, Pilisvörösvár, Pomáz). Mindenütt azt tapasztalták, hogy különböző hangyafajokat nem lehet összekeverni. 8. A hangyabolyt zsombéknak (Kóspallag, Pomáz), hangyabolynak (Piliszszentkereszt, Pomáz), fészeknek (Pilisvörösvár, Pomáz), vagy kopecnek (Pilisszentkereszt) nevezik. Elnevezésben is különbséget tesznek a különféle hangyafajok között. Kóspallagon csak fekete hangya, Pomázon és Pilisvörösváron az erdei és a mezei hangya tojását gyűjtögették, a vöröshangya (Pilisszentkereszt, Pomáz) és a házak körül, vagy azok falában élő cukorhangya (Pilisszentkereszt) tojását nem tartották jónak. 9. A gyűjtögetést általában egyedül (Kóspallag, Pomáz, Pilisvörösvár) végezték, esetleg 1—2 családtag összeállt (Kóspallag, Pilisszentkereszt), pl. a feleség, vagy a gyerekek segítettek. 10. A tevékenység folytatásához engedélyük nem volt. Néhányuknak az állatkert adott igazolást, de így is előfordult, hogy összetűzésbe kerültek az erdészekkel, vadőrökkel és mezőőrökkel. 11. A kóspallagiaknak, pomáziaknak és pilisszentkeresztieknek egyaránt nagy gyűjtőkörzeteik voltak, a legnagyobb területet azonban a kállóiak járták be gyűjtögetés céljából ( 1. ábra). Falujuk közvetlen környékére gyalog jártak, távolabbra kerékpárral, vonattal, vagy autóbusszal. Néha egy-két hétig is távol maradtak otthonról és gyakran egyenesen a gyűjtögetés helyéről szállították Budapestre a hangyatojást (Kóspallag, Pomáz). Ugyanazokra a vidékekre, területekre, sőt ugyanazokhoz a hangyabolyokhoz rendszeresen visszajártak, de csak 2—3 hét után (Pomáz, Pilisszentkereszt, Pilisvörösvár). Nem gyakrabban, mert különben legyöngült volna a boly (Pomáz). 12. A hangyatojás-gyűjtögetés mindenütt néhány egyszerű eszköz segítségével folyt. Az egyes darabok részben megegyeztek, részben különböztek a Kallón használt eszközöktől: fém merőkanál, vasvilla, 50 kilós parasztzsák, 25—30 kilós lisztestarisznya, rosta (Kóspallag), zsák, rövid fanyéllel ellátott szeneslapát, vasból erre a célra készített kaparó vagy kaparóvas (2. ábra 5.), rosta, erős, boltban vásárolt csicsólepedö, hátikosár (Pomáz), hátikosár vagy hatos, zsák, rosta vagy ricsica (2. ábra 7.), somfából erre a célra készített kampó vagy hácsik (2. ábra 6.), bükkfából szintén erre a célra íaragottfakanál (2. ábra 11.), lepedő (Pilisszentkereszt), gumikesztyű (2. ábra 9.), négyszögletes rosta (2. ábra 10), meghajlított szögvas (2. ábra 5.), ásó, kapa, kacsa-, vagy libaszárnyból készült tollseprü (2. ábra 8.) (Pilisvörösvár). Megjegyzem, hogy négyszögletes rostát csak Pilisvörösváron használtak. Gyűjtögetni minden említett faluban elnyűtt, rossz ruhákban jártak. A legfontosabb öltözetük a gumicsizma volt, mert ez védte a lábukat a támadó, csípő hangyáktól. Ha nem vettek fel gumicsizmát, a hangyák gyakran leütették őket (Pomáz), vagyis úgy ellepték a lábukat, hogy le kellett vetkőzni. 13. A gyűjtögetés módja mindenütt megegyezett abban, hogy az állatok életösztönét kihasználva, a hangyákkal válogattatták ki és gyűjtették össze a tojásokat. A munkamenet minden faluban alapvetően azonos volt (a hangyatojás kiszedése a hangyabolyból, eresztés az erre a célra elkészített helyen, tartósítás), de az egyes munkamozzanatokban és az eszközhasználatban különbségek is voltak. A kóspallagiak vasvillával túrták szét a hangyabolyt és a tojást merőkanállal zsákba szedték. A pomáziak kaparósai bolygatták meg a hyangyák/ész£<?t és szeneslapáttal rakták a tojást a rostába, majd a zsákba. A pilisszentkeresztiek hácsikkal bontották meg a bolyt, fakanállal szedték ki a tojást a rostába, majd öntötték a zsákba. A pilisvörösváriak a tojást kézzel szedték ki, de a kezükre újabban gumikesztyűt húztak. Az eresztésntz (Kalló) mindenütt gondosan előkészítették a helyet, aplaccot (Pomáz). 255