A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés

Hasonlóképpen nem jelentett jót, ha olyan emberrel találkoztak, aki a kútra ment vízért és a vödre még üres volt. Ha már tele volt vízzel, az szerencsét jelentett. Amikor Székely Lajos a mezőn felugrasztott egy vadnyulat, figyelte, hogy az balra, vagy jobbra fut-e. Azt tartotta (és hitte is), hogy ha a nyúl balra fut, szerencséje lesz, ha jobbra, akkor nem lesz szerencséje. Hangyatojás-gyűjtögetés börzsönyi és pilisi falvakban (Azonosságok és különbségek) A hangyatojás-gyújtögetés módja Kallón, valamint a Börzsöny és a Pilis hegységi falvakban (Kóspallagon, Pomázon, Pilisszentkereszten és Pilisvörösváron) alapvetően megegyezett, de (pl. az eszközökben, egyes munkamozzanatokban, a gyűjtögetéssel kapcsolatos terminológiában stb.) különbségek is voltak. 1. A Kallón hangyázásnak nevezett tevékenységet Kóspallagon hangyászásnak mondták (pl. „Megyek hangyászni."), Pomázon hangyászásnak vagy tojásszedésnek (pl. „Megyünk tojást szedni."). 2. A kállóiakhoz hasonlóan a többi említett falu népe szintén foglalkozott más erdei termékek gyűjtögetésével és értékesítésével is. Kóspallagon pl. gombát, hóvirágot, gyöngyvirágot, páfrányt, mohát, gyógynövényeket (pl. cintóriát, bojtorjánt, kakukfüvet), csipkebogyót, szederinát és málnát, Pomázon pl. gombát és gyöngyvirágot, Pilisszentkereszten pl. gombát, hóvirágot, ibolyát, gyöngyvirágot, gyógynövényeket (pl. cickafarkat), csipkebogyót, szamócát, fekete és piros málnát, Pilisvörösváron pedig pl. gombát, zsidócseresznyét, csipkebogyót, fagyöngyöt (madárfogáshoz) gyűjtögettek. Ezeket elsősorban Budapesten értékesítették. A növényi gyűjtögetésben minden említett faluban részt vettek azok is, akik a hangyatojást szedték. 3. A hangyatojás gyűjtögetésével Kóspallagon és Pilisvörösváron (mint Kallón) csak férfiak foglalkoztak, Pomázon és Pilisszentkereszten nők is. 4. A hangyatojás-gyűjtögetés minden faluban a föld nélküli, vagy kevés földdel rendelkező szegények foglalkozása volt a napszámos munka, részes aratás stb. mellett. Némelyeknek rendszeres pénzkereseti lehetőséget jelentett (Kóspallagon 4—5, Pomázon 5—6, Pilisszentkereszten 5—6, Pilisvörösváron 3—4 ember), mások csak időszakosan foglalkoztak vele. A legtöbben az első világháború utáni években és az 1930-as évek elején gyűjtögették a hangyatojást (Kóspallagon 25—30-an, Pilisszentkereszten 10—15-en, s amint a fentiekben már említettük, Kallón 30—40-en). 5. Az emlékezet szerint mindegyik faluban a múlt század utolsó évtizedeiben alakult ki a foglalkozás. Kóspallagon az 1960-as évek közepéig, Pomázon az 1980-as évek elejéig gyűjtögettek hangyatojást, Kallón (Székely Lajos), Pilisvörösváron (Kimmel János) és Pilisszentkereszten (egy fiatal házaspár) a legutóbbi évekig folyt a gyűjtögetés. 6. A hangyatojás-gyűjtögetők általában valamelyik családtagjuktól (szüleiktől, apósuktól) tanulták meg a módszert, csupán a pilisvörösvári Kimmel János említette, hogy idegenektől tanult. 7. A hangyatojás-gyűjtögetők mindegyik faluban rendszeres megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló és több generáció által felhalmozott természetismerettel rendelkeztek. A gyűjtögetést mindenütt a tavasztól őszig tartó időszakban és hajnaltól kora délelőttig tartó napszakban végezték. Mindenhol a tavaszi első tojást (Pilisszentkereszt) tartották a legjobbnak. Esős időben és nagy melegben nem lehetett gyűjtögetni. Melegben a hangyák jobban 254