A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés

A rostába, egyszerre 1,5—2 liter hangyatojást tett, majd az eszköz körkörös mozgatásával elérte, hogy a még benne levő hangyák a tojások tetejére kerüljenek. Ezt ismét lehangyázta. Erre azért volt szükség, mert ha sok hangya maradt benne, roSsz voltperkönyi, a hangyák felszaladtak a kezére. Aperkölésl kis tűz fölött (amit az eresztőhelyen száraz faágakból, otthon kukoricacsutkából, kukorica-, vagy napraforgószárból rakott), vagy parázs fölött végezte. A rostát (rázva, forgatva) olyan magasra tartotta a tűz fölé, hogy a tojások meg ne égjenek (11. ábra). 1,5—2 liter tojás tartósításának ideje 1,5—2 perc volt. A tűz fölül levéve még néhányszor megforgatta a rostát (12. ábra), kiszellőztette, majd a hamvasra öntötte, kézzel többször megkeverte és hűlni hagyta a tojásokat. A perkölést addig végezte, amíg az összes tojást nem tartósította. Miután a teljes mennyiség kihűlt, hamvas ba csavarva a hátikosárba tette és így szállította haza. Otthon a padláson, macskáktól és madaraktól védett helyen hamvasokra öntve tárolta. Teljesítmény A napi teljesítmény az évszaktól, az időjárástól, a zsombikok tartalmától (némelyikben 1—2 deciliter, a nagyobbakban 2—3 liter, sőt előfordult, hogy 10—20 liter is volt) és nem kevésbé a szerencsétől függött. Előfordult, hogy Székely Lajos az egyik nap csak 2—3 litert tudott szedni, a másik nap viszont 8—10 litert. Egyszer (harmadmagával) egy nap alatt 120 litert gyűjtögetett össze és egy áprilistól szeptemberig tartó szezonban 5—6 hektolitert is összeszedett. Értékesítés Kallón úgy tudják, hogy a hangyasavnak gyógyító ereje van, de a hangyákat gyógyításra nem használták. Hangyatojást néha adtak a tyúkoknak, de ez csak ritkán fordult elő, mert jó pénzért értékesíteni lehetett. A kállóiak a hangyatojást Budapesten, a Fővárosi Állat- és Növénykertben értékesítették, ahol azt egyrészt a tulajdonukban levő állatok (madarak, kisrágcsálók, majmok stb.) etetésére használták (tisztán, vagy főtt, megdarált lószívvel, prézlivel stb. keverve), másrészt külfölre (pl. Németországba) exportálták. Az átvett tojást az állatkertben lekemencézték (négyszögletes rostákba rakva kemencében megszárították), majd száraz helyen (pl. padláson) tárolták, ahol időnként gereblye vei megforgatták. A hangyatojást Kálióról Budapestre hamvassal kibélelt hátikosárban szállították. Hetente egy, esetleg két alkalommal keresték fel az állatkertet (13. ábra). Régen általában gyalog mentek Budapestre (Veresegyházán át). Később autóbusszal mentek Gödöllőig és onnan HÉV-vel utaztak a fővárosba. Az állatkertben a hangyatojás egy literéért a két világháború közötti időszakban 2 pengőt, a második világháború utáni években 8—lOforintot, az utóbbi években 85 forintot, legutóbb 120 forintot kaptak. A foglalkozás társadalmi megítélése Kallón a hangyatojás-gyűjtögetőket hangyásoknak csúfolták. Ők ezért nem haragudtak, mert tudták, hogy sajátos, a falu népének többsége által lenézett foglalkozásukkal többet kerestek, mint sokan mások, hiszen amikor 1 liter hangyatojásért 2 pengőt kaptak, a napszám Kallón és környékén 1,5—2 pengő volt. Babonák A hangyázáshoz néhány babona is kapcsolódott. Ha valaki otthon felejtette egyik eszközét, visszafordult és aznap már nem ment el hangyatojást gyűjtögetni, mert úgy tartotta, hogy nem lesz szerencséje. Útközben pappal találkozni nem volt szerencsés („Fülöp Pista, ha pappal találkozott, már fordult is vissza."). 253