A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

ebben Dosztojevszkij véleményét fogadja el, azt, hogy a bűn az ember szakadékpillanata, nem örök kategória. Réti Ádámja Madách főhősének ezt a bűnből bűnhődéssé süllyedőemelkedő állapotát ragadja meg, mely az idő része, de nem teljessége. Ezt az átmeneti állapotot a festő barna tónusokban tárja fel, melynek gyökere a szürkésfekete borulat kibontakozása, a sárga vitalitás. A csesztvei hárs hatalmas lombkoronája önmagában megnyugtató, kétségek oszlatoja, — növényi erő és béke. Ez lesz a gyötört gondolatot hordozó emberi homlokból. Különös az Ur arca, hatalmas szakállörvénylése, — így érkezik Leonardo da Vinci önarcképe Réti Zoltán rajzi folytatásában Madách eszméjéig. Az Úr arca az О testesült vizuális álmában Békesség, szakálláramlása nógrádi hegyritmus, a szemkörnyék kék özönlés. Amikor az ősszülők járják a Paradicsomot, — egy nógrádi pásztorlány lépked Éva alakjában. Lassan mennek, itt még juhszerű lények az emberek, s a fa indázásának folytatása a kígyó. Másik kép szintén a Paradicsomot ábrázolja: Éva áll az almafa alatt, mosolyognak a gyümölcsök, az asszony melle is, életgyümölcs. A Kiűzetés koreográfiája nem Massaccio remek képi telitalálata nyomán szerveződik, a roggyant emberpár gyermektestté zsugorodik, így távozik, űződik a közelítő lángangyal pallosától. Ádám kalyibát épít a másik képen, éppen bekeríti házát, ezzel csitítja némi véglegességgel a befejezhetetlent. Az egyiptomi színben Verdi kulisszája, az Aida színpadképe elevenedik meg a tűző aranysárga fényinvázióban, Athén hármas embercsoportra integrálódik, — nemes rajzolattal. E szürke visszafogottságban Miltiades méltósága honol, Róma sexjelenete: XX. század. Az alacsonyabbik része. Erotikus ötletekben idézi a züllést, mely öröm és pusztulás. Tankréd eltűnik a bizánci jelenetből, csak a főpap alakja válik láthatóvá, mintegy a tuzfüggöny része, mely embereket emészt el hitükért. A hit a lényeg, az egyetlen hit, nem a szeretet. Keplert lépcső választja el asszonyától. Csillagzóna és a pénz perlekedik, a föld vaskos valósága és a galaktikáig érő gondolat. Mindez ellentétes mozgással, rozsdás-kék színegyüttessel láttamozódik Réti Zoltán alkotásán. Minden század torzulás? Ezt kérdezi Madách, ezt visszhangozza Réti képsora is. A prágai jelenet csillagközi tere, Párizsban vörösödik az arctalan arcokban, s ez az arctalanság minden forradalom nagy kérdőjele. Réti Madách nyomán azt érzékelteti, hogy nem lehet, nem engedélyezett a személyiség elpusztítása, arcunk nem lehet merő stilizáció. Londonban ez változik, de az arc ott is báb csupán, nem ember. Ott is sorvadás, sorvasztás. A hideg színek is jelzik e romállapotot. A falanszter Madách prognózisában és Réti Zoltán számokkal jelölt alakjaiban egyaránt a XX. század. E falanszter Auschwitz Réti lapján. Szögesdrót, ahol az ember számjegy a halál előtti kék dermedésben. Egész Európa Auschwitz, — vajon e rettenetet kiiktattuk szívünkből és a jövőből? Ez Madách és még inkább Réti kérdése, immár nemcsak igékben, hanem e szürkült rajzon?! Az űrjelenetben Arany „Tengeri hántás"-ának és Chagall légi utazásának előképé látható, amikor az ember maga a szárnyalás. Az eszkimójelenet szürke fagyosságán dereng át a vörhenyes égbolt némi meleg reménye, milyen jövő előtt állunk kérdezi Madách-Réti? A zárókép örömteli látomás, a ruhátlan Mindenség aranysárga ragyogásában süt az éltető Nap, s a zizegő nádban áll háttal felénk a mezítelen emberpár, akik immár a holnapot testesítik bíztató szépségük hiánytalan egészségével. Végezetül mindent eláraszt a végtelen nyugalom, csönd és a Béke. ... Akaratlanul is fölmerül az a kérdés, annyi történelmi szín közepette Madách Imre miért nem hagyott a maga bizánci, prágai, londoni, párizsi térségében helyet hazánknak és a magyarságnak?! A „Csák végnapjai" с drámát úgy foghatjuk fel, mint a Tragédia magyar jelenetét és a „Mózes" minden nép és nemzet valóságos vagy áhított vezetőjének monológja. Kétségtelen, hogy Réti Zoltán „Mózes "-illusztrációi olyan kezdeményezések, ahol csak a maga nyomán jár a bensőség mélységét rögzítő lapokkal, melyek minden koreszme elvont természetrajzát értelmezik. E művek azért izgalmasak, mert nincsenek elődei, — rajzi irányuk úttörő jellegű. Képi műfordításaiban Réti Zoltán 16