A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete
Madáchot tárja elénk új elemekkel, — az írói géniusz üzenetét a lelkiismeretességében találékony és elmélyült festő. Ha más léptékű is a gondolatfolytató szolgálat, — méltó hozzá. RÉTI ZOLTÁN ÉS MIKSZÁTH E kapcsolat hasonlít és egyben el is tér Réti Madách-áhítatától. Hasonló abban, hogy a vonal itt is az eszme ügyeletese, — azonos a juhász és a nyáj irodalommá és képpé lendülő külső-belső térsége. Ez olyan találkozási pont, mely Nógrád örök jelen ideje, ebben az értelemben a jövő is múlt, hiszen a dombhajlások nyájakat görgetnek az idő és a tér hullámaiban. Az azonban teljesen speciális, ahogy Réti hangulatilag merőben rokon Mikszáth lelkületével. Szelíd, az általa teremtett szépséggel enyhíti az élet kiküszöbölhetetlen drámáit. Mikszáth is, Réti is. A nógrádi közemberek, a nógrádi hétköznapok finom és átható érzékeltetői, s ez a rezignált együttérzés már magyar irodalom, most válik festészetté az országos köztudatban. A helyi líra általános kinccsé vált, válik általuk, s az idő haladása, tisztulása érhető tetten abban, hogy a Réti-jelölte gyerekek boldogabbak, felhőtlenebb az életük, hiszen Mikszáth szomorúságjelző apróságai napjainkban már nem is a nincstelenséget, hanem a zenét testesítik. Egyáltalán azért, mert Balassagyarmaton működik a zeneiskola és ez több ezer sorsot enyhít, emel a magasba. Az 1987-ben festett „Juhnyáj", mely a szügyi állami gazdaságba került, szintén láttamozza a kost és a juhokat, a terelő kutyát s a juhász is „Az a fekete folt" enyhületes öröksége. Nem szűnt meg a dráma, csak enyhült, — ma is magányosságot és keménységet követel az embertől a pásztorélet. Az igazság elől Réti Zoltán sem tért ki. A gördülő kompozíció, a gömbölyded lágyság festői hangsúlyozása azonban feloldás is,— kicsit a történelem tartozéka, nemcsak a festészeté. A zöld-fehér-kék-szürke tónusok kötegbe szerveződő hullámai ezt az élet- és sorsszelídülést ábrázolják és építik, — Mikszáthhoz hasonlóan Réti is csöndesen beleavatkozik életünkbe, de ez nem a szabadság korlátozása, hanem az öröm bővítése. Nem akarnokság, hanem humánum. KOMJÁTHY JENŐ VILÁGÁNAK RAJZI FELDERÍTÉSE Kétségtelen, — Madách, Mikszáth és Komjáthy más világ, más lépték. Mégis, Réti mindhármójuk titkát kopogtatja, törvényét közvetíti. Miből adódik a festő ezen képessége? Abból, hogy e költői, írói, drámai üzenet hármas tartalmával rendelkezik, mindhárom életmű birtokosa?! Inkább közvetítője, — az érintkezések lényegiek, de olykor Réti rajzai Madách, Mikszáth, Komjáthy világának előadóművészi teljesítményei, mint amikor Yehudi Menuhin Beethovent hegedül. Természetesen több ez illusztrációnál, — rejtett gondolati tartományok felderítése. Az első maga Komjáthy Jenő portréja, melyet, Nagy Sándor és Réti Zoltán örökített meg. Csak bizonyos értelemben jelent rokonságot a két arcmás, sokkal több az eltérés. Nagy Sándor 1909-es rajza Komjathyt enyhe homályköddel borítja be kicsit verskötetcímének meghatározójaként, ezzel ellentétben Réti Zoltán festménye határozott arcéllel a meggyötört embert láttatja. E két rajzi vélemény nem is annyira az igazság két oldalát, mint a teljességét közelíti. Máskülönben a gödöllői Mester, Nagy Sándor bármennyire kitűnő is a maga nemében, Komjáthy versillusztrációiban nem e líra ösvényén halad, hanem sokkal inkább a szecesszió örvénylő ritmusát veszi át, s azt Komjáthy költészetére plántálja. Balassagyarmaton írja Komjáthy Jenő 1883-ban a következő sorokat: „Nyárrózsa közt útszél-katang. Mindenik mást és másképpen beszél: Szélhárfa, hangja csak szeszély," Ez a szemlélet Réti Zoltánnak is sajátja, О is ugyanúgy ered a táj lelkületének nyomába, mint Komjáthy a vers ritmusát képre váltva. Közös a forrás: Nógrád. Egyáltalán, ember folytatja magatartásával a szelíd lankákat, s Madách Tragédiájának is záró 17
