A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

eredeti lakóhelyétől elkerülvén nemcsak maga magyarosodott..., de szorgalmazta, együttszorgalmazta a magyarosodást, és a polgárosodást." (3) Az anyai ág sem szűkölködött a nevezetes személyiségekben. Édesanyja Kosáry Kornélia volt. „Anyai nagyatyám Kosáry János, egy jó hírű leánynevelő intézet megalapítója és vezetője. ...Kosáry János nagyapja volt Buttykai Ákosné, Kosáry Emmi,... valamint Kosáryné Réz Lolla írónő férjének is." A Kosáry család egyik őse — a családi történet szerint — Olaszországból származott a Szepességbe. (4) „Értelmiségi család,... hosszú nemzedékekre visszamenőleg. Feltűnően sok bányamérnök felmenővel, de vannak orvosok, gyógyszerészek, evangélikus lelkészek, nem egy pedagógus, tanár és zeneművész, író is" — írta a korunkban élő, a családból származó történész. (5) A családi kapcsolatok csodálatos találkozása és összefonódása mellett már csak természetes, hogy a Försterek „ízig-vérig magyarokká" lettek. (6) Az új körülményekhez, az új hazához alkalmazkodás minősége egyúttal a tradíciókhoz való ragaszkodás érzését is rögzítette a család tagjaiban. A hazafias érzés és gondolatvilág a mindennapokban a természet szeretetében is testet öltött. Förster-életsorsok alakulását mindentől és mindenkitől elválasztó módon jellemezte a természethez való vonzalom, értő kapcsolat. A család valamennyi tagja: felnőttek és gyerekek megszokták a füvek illatát, a fák zúgását, az erdei állatok közelségét. Tudtak örülni mindannak, amit természetnek nevezünk. A turizmus, a hegymászás, a vadászat a férfi és nő családtagok tulajdonsága volt. A kisgyermekkortól magukba szívott viszony, felnőttkorukban magatartássá vált. A családban élő értékek között a műveltség megszerzésének követelménye, az iskolázottság szükséglete ugyancsak kiemelendő. Kálmán a gimnázium alsó négy osztályát magánúton Szepesolasziban végezte. A következő színhely Igló, ahol évente tettek vizsgát bizottság előtt; Lőcse, a fiúgimnázium, ahol a gimnázium felső tagozatán tanult. Azután : Kassa — Eperjes — Budapest, már a felsőfokú tanulmányok, a jogi akadémia és egyetem különböző színterei voltak. A kutatónak is szolgált meglepetéssel az életút e szakasza: egy újabb Sréterre, a korábban Nógrádba költözött család egy Szepességbe maradt tagjára, egy evangélikus lelkészre lelt, aki néhány más olaszi gyerek mellett Förster Kálmánt is tanította, és egyben felkészítette az iglói gimnáziumi vizsgákra. Az 1903-ban sikeresen letett érettségi után a család úgy döntött: a jogi akadémián folytatódjanak Kálmán tanulmányi évei. Eperjes lett a színhely. Az a város, amely Sáros megye székhelye volt. Szép város, történelmi légkörrel: „Mikszáth elszegényedett gavallérokra, lecsúszott úri famíliákra hívja fel a figyelmet, ha emlegeti Sárost. Szinyei Merse Pál zöldselyem fűre, édeskék égboltra, szép asszonyokra, majálisra figyelmeztet, amikor szülőföldjét jellemzi: Sáros azonban egy várost jelez, mely magatartásának tűzszemével magabiztosan kiemelkedett a svihákok, az adomázok, s a bővülő tájképszínek fölé, szépséges reneszánsz várost. Ez a vonása az igazi... A belváros minden épülete egyéni alkotás. S ez a sors, ahogy egykor hívták Athén, Тагса-parti Athén, a műveltség és a nemzetiségi béke fészke." (7) A magyar történelem nagy alakja: a kuruc Thököly, a magyar nyelvápoló Kazinczy, a fiatal jogász Kossuth, Pulszky, Eötvös József életének egy-egy szakasza ide kötődött. Az idézett gondolatok okán, a felsorolt személyek következtében része kultúránknak és intézményei révén hatása az ott élőkre, az ott tanulókra kivédhetetlen erejű. Iskoláinak egybekapcsolódása a különlegesség erejével hatott: „az emberség és tisztesség el nem roskadó kaptára". „Az eperjesi kollégium nem középiskola volt, hanem az iskolák orgonasípszerű sora, mindenfokú tanintézet, főiskola is, jogászokat, s lelkészeket nevelt." (8) Tanulói, tanárai éppúgy részt vettek a kuruc mozgalmakban, mint Vandrák András igazgató vezetésével az 1848/1849-es forradalom és szabadságharcban. Az aktivitás, a társadalmi érzékenység realitással párosult. „Itt békesség volt a nemzetiségek között már 158