A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Horváth István: Beata Solitudo = Boldog magány

1848 előtt is. Vannak erről hiteles bizonyítékok... A kollégiumban magyar, szlovák és német önképzőkör működött már 1848 előtt." (9) Természetesen a kollégium és a jogi akadémia nem mosható mindenben egybe. A fenti szemléletet mégis jellemzőnek vélem. E felfogásban Gömöry János, aki az eperjesi kollégium utolsó magyar igazgatója volt jelenléte, életműve megerősített. Gömöry megírta az eperjesi kollégium történetét. „Síkraszállt a szlovák nyelvért a régi Magyarországon. 1904-ben a debreceni konventen követelte: tanítsák Eperjesen az evangélikus teológiai akadémián a szlovák nyelvet, hogy a szlovák gyülekezetekbe menő fiatal papok tudjanak szabatosan a nép és irodalom nyelvén. Mondják, szlovák patriótákat nevelt fel, magyarsága károsodása nélkül. Elutasította az asszimilációt, szabadságot követelt és adott." (10) A háromnyelvűségben—a szlovák, a német, a magyar—mint természetes légkörben élő Förster család számára ezért is jelentett megoldást: a város légköre és a szülőhelytől való távolsága miatt volt elfogadható Eperjes. A híres ügyvédként ismert apa, a továbbtanulásra ösztönző anya szellemisége e városban, a fiúban realizálódott. A kassai és a pesti akadémián, illetve egyetemen letett ügyvédi vizsgák, a budapesti élet, szélesedő világlátását, fejlődését segítették. A fiatalok vidámságával és komoly munkával teltek a tanulás évei. E korszakból egy motívum megemlítésre kívánkozik: Förster Kálmán és a politika viszonya. A jogi tanulmányok során a politika tantárgy volt az, amelyből Förster megbukott. Ez az eset életreszólóan megmaradó erejű élményt jelentett: a politika, különösen a pártpolitika iránti ellenszenve egész életén át elkísérte, a további találkozások is az antipátiát erősítették. 1909-ben fejezte be jogi tanulmányait, és ezt követően ügyvédként helyezkedett el. Röviddel az egyetemi évek után megpályázta a poprádi megüresedett polgármesteri széket. Ezt el is nyerte, így huszonöt évesen a Felvidék és Magyarország legfiatalabb polgármestere lett. 1910 sikeres évként maradt meg életében. A polgármesterség elnyerése után, júliusban 25 éves volt, szeptemberben nőül vette Kummer Júliát. 1910-től 1918 végéig — bár hívták Lőcsére is a város élére — Poprádon maradt. Ekkor újra és másodszor szólt életébe a politika: az új szlovák köztársaságra nem volt hajlandó felesküdni. Otthagyta szeretett szülőföldjét, városát. Belügyminiszteri állományba került Magyarországon. 1919 végétől helyettesítő polgármester Újpesten, majd 1921 őszén megbízták: Salgótarján várossá válásának előkészítésével. A munka fogva tartotta: biztatásra ugyan, de jó szívvel pályázta meg az új város végleges polgármesteri székét, amelyet elnyert. Az 1922 januárjában várossá lett Salgótarján első számú vezetője lett, és hosszú évtizedeken át 1944. január l-ig töltötte be hivatalát. A Salgótarjánba érkező köztisztviselő poggyászában: a Tátra, és általában a természetszeretet, az emberség, Magyarországszeretet, a városszervezésben szerzett szakmai ismeret és tudás volt a legértékesebb csomag. Kibontakozásához és hasznosításukhoz nem jelentett könnyű terepet Salgótarján: kialakulatlansága, törekvéseinek bizonytalansága következtében. Siker vagy kudarc. A dilemma feloldása az ezután következő évek alatt történt meg. II. Salgótarjáni évek Folyamatok, események Salgótarjánban 1867—1922 között Salgótarján képviselő-testülete 1922. január 27-én — minden különösebb ünneplés nélkül kimondta várossá nyilvánítását. Az eseményeket a kirendelt szervező dr. Förster Kálmán irányította. Egyben pályázója is volt az újonnan kialakított közjogi feladatkörnek. Az eseménnyel lezárult az a folyamat, amely még a század elején indult el útjára: 1908tól a település földesura Szilárdy Ödön, az ipari üzemek vezetői közül némely és leginkább az iparosok és a kereskedők szorgalmazták az új közigazgatási státust. 159