A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Losonci Miklós: Réti Zoltán színes üzenete

korszakában, életműve minden állomásán. Intellektuális fegyelemmel ellenőrzött termékenységének példája az 1981-ben kiadott „Földközelben" albuma, mely húsz tusrajzát tartalmazza. Szabó István szobrokká gyülekeztette a nógrádi bányászokat, Réti Zoltán nem a kisterenyei részt, hanem a gyarmati föld népét sűríti egységgé. E szobrokban, képeken azonos hőfokú a szolidaritás, a lelket mindketten a test anatómiai mozdulásaiba gyűjtik, mindketten a köznapok munkaliturgiáját tárják fel, az éltető emberséget. Emberségszintézis ez, gond-öröm-kétség-munka-küzdelem-helytállás lelki összege. E ciklusban sok a találkozási pont, de mindez úgy teremtődik, hogy Réti Zoltán marad a gazda. Az éneket fakasztó duda nemcsak Mikszáth hősének, Lapajnak a varázseszköze, azzá válik Réti megfigyelésében a bot, kapa, kasza, — belső zenévé a munkaeszközök. Életfenntartó elemmé, kedélyhordozóvá. Biztatássá. A „Kapálok" hajlása is szertartás, egy mezei pogány szentmise része Millet és Koszta József továbbteremtett ösvényén, „Kazalrakók"-ja oldalág Szurcsik János kazalországából, és „Paradicsomszedő

"-je is Berzsenyi Dániel „mezei szorgalmának" utóda. Olyan tisztán egyszerűek figurái, a „Kalászszedő", a „Szőlőmetsző", a „Venyigehordó", hogy bennük Francis Jammes verseinek nyugalma, áhítata, — tojásokat gyűjtő szorgalma testesül, — az élet „Sanctus, sanctus, sanctus" rezdülése a hajlított vonalak megszakított öbleiben, mely maga az ember, — érzelmeivel, állapotával, sorsával. Petőfi vidám-bús, Mikszáth komor és Réti Zoltán komoly juhász láttat. Itt betüremkedik a nógrádi dombritmus, szemében balladás düh terjed, Olej bacsa örököse, de a juhok kerekded gömbölyödése nyugtató mozzanat, így botra támaszthatja dühét, mely elnyugszik a bégetésben. E nagy társakhoz kapaszkodik fel Réti Zoltán tusrajza, megmaradt értékű vershez, novellához. Újra, ezredszer is megrajzolja az „Anyaság"-ot. Mestrovic, Medgyessy, Mikus gyermeket tartó anyája egyaránt biztonságerőd, Réti asszonya egyszerre kezd szoptatni, mosolyogni a maga közvetlen hétköznapiasságában válik ünneppé. Kendős szelídség hatja át „Ebédelő "-jét, íme egy tál leves egy padka már elég a boldogsághoz, ez is a falu kincse. Amikor a föld munkás népe megáll és „Beszélgetők"ké magasztosul, az felejthetetlen a valóságban és Réti rajzán is. Esemény. Háttér; házak, fák, megkezdődik e tramplis, csizmás kelet-európai nehézkességben a nagy liturgia, mely a cirkusz és a színház varázsát magába olvasztó ünnep; beszélgetés. Részlet a játék és mese tündérországából. Van annál nagyobb gazdagság, amikor „Hazafelé' ' megyünk, hogy van szerető társunk, otthonunk? Réti a kerítés mellett baktató házaspárban ezt az örömtőzsdét láttatja, melyről talán nem is tudnak. Itt érinti a csöndes szeretet Philemon—Baucis állapotát, hogy két jó ember öregségig képes hosszabbítani érzelmét. Tudással és lélekkel telítettek művei. „Lovaskocsi"-ja háttal látható, — remek lovak, megviselt ember, — tudja O, hogy mindene megvan, mint Rubin Dario Dureo menti szekeresének? Akaratlanul bölcselkedik is e rajzain Réti Zoltán, koronázni szeretne minket a megelégedés aranyával. Pompás helyzetkép a „Vásárban". Örömteli nyüzsgéssel teli a tér, ezer várakozás feszíti az embereket, a jó vásár reménye, torlódik bicikli, tehén, lacikonyha a formák szabad tömegdemonstrációjában, még szoknya is libben pikáns mozdulattal, — maga a föltartóztathatatlan Élet. A valóság gazdagsága válik itt a művészet Dárius kincsévé. Azzá, miközben imát suttog a táj, imát perget a dombok és emberek szótlansága. E rajzok, festmények készülődését és elágazását jelentik, fontos törmelékei munkásságának, vagy egyszerűen csak a jövő raktára, amiből sok ötlet megvalósul, másik osztag várakozik a festői létre. Mező a templom, föld az oltáriszentség, előtte hajlik a „sóskázó" nő, az itatás, legeltetés is szertartás, nappali litánia, s az 1972-ben festett, rajzokkal előkészített „Kaszafenő" a maga kajla kalapjával összképet ad arról a pontos technikai műveletről, mely a mezei tevékenység mesteri felsőfoka. E Réti-mozdulatban benne szorong Mikszáth Kálmán „Kaszát vásárló paraszt"-ja, Szandai Sándor és Vedres 13