Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

Erre építi konklúzióját: ,,.. .a székhelynek Losonczra áthelyezése megyei közérdeket képez, mert a lakosság túlnyomó többségének érdekében áll." A szerinte országos jelentőségű érdekeket is logikusan gyűjti csokorba. A város földrajzi helyzetét a közlekedési viszonyokkal összefüggésben tárgyalja a következőképpen: „a jó megyei adminisztrácziónak egyik szükségszerű követelménye; ... hogy a középpontjában a kormány közegei által könnyen és lehető közvetlenséggel ellenőrizhető legyen, hogy azon nagy közönség számára is mely a megyén kívül lakik, de érdekei képviseletében a megye középpontjában kell megjelennie, könnyen és olcsón hozzáférhető legyen. Tagadhatná-e valaki, hogy Losoncz a közlekedés könnyűsége, gyorsasága és olcsósága tekintetében feletteáll Balassagyarmatnak." Egy másik országos szempont is igen érdekesen illeszkedik az elsőhöz Pongrácz gondolatrendszerében. Szerinte: ,,összefügg ezzel a tisztviselők és bírák érdeke is, melyre a kormánynak szintén tekintettel kell lennie; mert hiszen nem leszem, hogy aLosonczon a családos tisztviselő,— tekintve, hogy ott családját egy tűzhelynél,egyesítheti, gyermekeit olcsón és a mai társadalmi és tudományos igényeknek megfelelően neveltetheti, üdülés, fürdőzés vagy egyéb okból felmerülő esetben gyorsan és olcsón utazhatik — bizonyára megélégedettebb lesz sorsával, mint Balassagyarmaton. ' ' Felvetődik a kérdés, milyen forrásból táplálkozik az itt ismertetett érvrendszer. Pongrácz György igen színvonalas írása elsősorban a Losoncon végbement fejlődés egyfajta terméke. Érvei helytállóak, az igen dinamikusan fejlődő város úgy látja, hogy előre haladásának egyik fontos motorja lehet, sőt szükséges is, hogy ide költözzön a vármegye adminisztratív központja. Losonc városában a polgári erények igen becsben voltak, ezt bizonyítja a város későbbi fejlődése is, de még inkább az 1890. — ezt megelőző évek történései — a kortársaknak is ez adta az önbizalmat — hiszen a város az 1849-es cári csapatok által történt felégetése után önerőből állt talpra. Pongrácz cikkének egyes részei olyan elhivatottságot és lendületet tükröznek, saját igazába vetett hite olyan töretlen, hogy el sem tudja képzelni, hogy érvei nem helytállóak. Példa erre a következő gondolata: „Losoncz nyugodt lehet, az egyéni érdekek nagyobb összege csoportosulván körülte, kétséget nem szenved, hogy a megyei szavazó közönség többsége ha együtt leend meg is szavazza a székhely áthelyezését Losonczra, ami mint a megye önkormányzati hatásköréből folyó alkotmányos jog, elvi kifogás alá nem eshetik, sem egyese, sem a kormány részéről. Ezen tehát nem fog múlni a székház áthelyezésének lehetősége, bármit írjon is a Nógrádi Lapok nagyreményű vezércikkírója..." Mint látjuk, akciójának realizálását egyszerűnek véli az érdekek felismerése után, hiszen a tények szerinte kézzelfoghatóak. Sőt városában annyira bízik, hogy feltételezi, hogy a fejlődéséhez szükséges áldozatokat is meghozza — és mindezt önerőből. Erről Pongrácz ilyenképpen vélekedik: ,,... szükséges a székház felépítése, a megyének és az országnak megterhelés nélkül. . ." A város fejlődése, a polgári fejlődés egy nemzeti misszióban fonódik össze. Ezt a következőképpen fogalmazza meg: „Nemzeti politikánk egyik fő feladata; a nem magyar ajkú lakosság között vagy ahhoz közvetlen közelben oly városi középpontok alakulását előmozdítani, melyekből a magyar kultúra messze vidékre szétsugározhassék. Minél hatalmasabb, míveltebb, és vagyonosabb a megválasztott gyúpont lakossága, annál messzebbre sugároztathatja melegét, világosságát. Mondva csinálni ily nemzeti missió telepeket nem lehet, hanem fel kell használni, kifejleszteni, izmossá,tenni azokat és ott, ahol már megvannak, ahol élet-fejlődés a magyar mis200