Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

sionáriusi képességeknek máris kézzelfogható jeleivel, eredményeivel találkoznak. Ilyen választott hely Losoncz. .. Felső-Magyarország dunáninneni részének egyetlen tisztán magyar ajkú és szellemű lakossággal bíró városa: mely azt oroszok által 1849-ben rommá pusztíttatván megmaradt, törzslakosságának bámulatos kitartásával nemcsak újból épült ki és szervezkedett, hanem a Bach- és Schmerlingáérák e tekintetében legkedvezőtlenebb időszakában, az oda telepedett tót ajkú lakosságot teljesen megmagyarosította, asszimilálta. Ilyen város további fejlődésében minden megengedhető módon és eszközökkel elősegíteni a, legszentebb magyar nemzeti közérdek és miután magyar kultur missiói képessége- a megye székhelyének áthelyezése által óriási lendületet nyerne, egy pillanatig sem szabad kételkednünk azon; Jiogy a magyar kormány — mint a magyar nemzeti közérdek hivatott mandatariusa, ennek lehetőségét, mint a megyei közérdekkel megegyezőt, a magyar közvélemény által követeltet és a jó adminisztrácziónak az eddigi székhelynél jobban megfelelőt, nem fogadja elvben hátráltatni." A város eddigi fejlődése ráadásul egy gazdasági centrumot is adna az országnak, érvelnek a losonciak, majd így folytatják : „De mindezeken felül még nemzetgazdászati tekintetek is harczolnak Losoncz mellett. Ha más iparilag előrehaladottabb államokban jogosultnak mutatkozik a kormányoknak az erős városi iparos és kereskedelmi centrumok alkotására irányult törekvése, annál jogosultabb törekvésnek kell lennie iparszegény hazánkban." Nagy Iván ugyancsak április 20-án közli írását a Nógrádi Lapok és Honti Híradó hasábjain Nógrád vármegye székhelye címmel. Az írás történeti forrásokra támaszkodva próbálja Balassagyarmat ún. „történeti jogát" igazolni, majd így fejezi be a történeti áttekintését. ,,. . . Ezen vázlatból is kitűnik az, hogy B. Gyarmat városának azon joga, hogy Nógrád vármegyének székhelye legyen, hatszázados történelmi alapokon álló." Nagy Iván a továbbiakban e „történelmi jog" mögé bújik, de éppen ezáltal képviseli az egyenlőtlen fejlődés eszméjét, a különböző történeti feltételek másmás fejlődési pályát eredményeznek. Ezt érzékelteti, amikor azt írja : „B. Gyarmat hajdani vára és praesidiuma a török világban éppen azon szolgálatot tette Losoncznak, amint tett az ország egész Nyugat-európájának." Bár megfogalmazásában érezhető, hogy egyértelműen Balassagyarmat mellett áll, sőt merényletnek nevezi Losonc kísérletét, és nem fukarkodik a dehonesztoló jelzőkkel, mégis írásának befejező sorai gondolati tisztaságról tanúskodnak. „örüljön Losoncz városa azon előnyeinek, melyekkel a sors kulturális és gazdasági tekintetben megáldotta s élvezze és gyarapítsa azokat. Valamint B. Gyarmat пак, úgy bizonyára Losoncznak is megvan a maga missiója, melynek betöltésében keresheti jólétét és dicsőségét. Az elfogulatlanság nem vonja kétségbe jogosult ér demeit. A történelmi végzet Losoncz város hivatását odafel észak felé szabta ki, ott kell néki helyét megállnia. B. Gyarmatnak más a hivatása, és abban őt akadályozni vagy sérteni több a testvér elleni bűnnél." A vita színvonalasabb vonulata mellett értesülhetünk ebből a lapszámból a konkrét lépésekről is, amelyet a Balassagyarmat mellett voksolók tesznek. Űjra kifejtik véleményüket a Válasz a ,,Losoncz és Vidéke" székhelybontó cikkére című írásban. Ez Nagy Iván írása után egy szerkesztőségi cikk, amelyben kategorikusan kijelentik „. . .azt amit Losoncz vármegyei, sőt nemzeti érdeknek titulál ... nem egyéb, mint Losoncz város önös érdeke.. . " sőt tovább megy, mert azt írja, hogy az az óhaj, hogy ,, . .. a székhely áthelyezését a nemzet és vármegye kívánná, — ez csak afféle losonczi nagyotmondás..." Mindjárt ezután megfogalmazzák Balassagyarmat félelmeit is, ,,.. .Losoncz önös érdeke tehát azt 201