Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Belitzky János: Az 567/568. évi avar honfoglalók hely- és személy és egyéb név hagyományainak kérdése

A Komárom megyei Haláp falu (Gy. III. 420.) neve érdekes problémát vet fel: a helynév csak evenki eredetű lehet ós a hálá-mí ige (466. b.) 'énekel, dalol, kukorékol' alapszavából ered és a -p I. (83. 1.) képzőt vette fel, ami a többes szám 1. személyét jelöli és így 'mi énekelünk, mi dalolunk, mi kukorékolunk' jelentést ad a helynévnek. — 1877-ben Nógrád és Zala megyében ilyen nevű falvak, Hajdú és Nógrád megyében pedig puszták voltak találhatók az evenki regősök emlékét őrizve. — üfert — és ez az evenki népi tudat fennmaradását tekintve nem lényegtelen — valóban regősök voltak, miként az a hálá-mí ige ikÉn-mí megfelelőjéből kiderül. Ennek ikÉn alapszava: 1. 'rögtönzött dalokat énekel', néprajzilag pedig 2. 'versenyez erőben, kézügyességben, gyorsaságbari', tehát a népdal ós a népi szórakoztatás letéteményesei voltak (161. a.). Ez az ikÉ-mí ige (160. b.) alapszavából: 1. 'dalol, énekel', 2. 'dalokat ad elő az evenki tánchoz', 3. 'mulat, vigadozik'. 4. 'mámoros állapotban dalol', még inkább kiderül. — Igaz, hogy az ikÉn és az ikÉ alapszavakra nem találok helyneveket, de ezt érthetővé teszik a megmaradt és a még felbukkanó — pl. a délkomáromi — Haláp elnevezések. Más következtetések vonhatók le a Berertcse (Gy. III. 407—408.) falu nevéből ami а ЪЕгЕ-тъ ige (76. а.) ЬЕгЕ 1. 'megnyugszik, lecsillapodik'. 2. 'megáll, megszáll; összpontosít' jelentésű alapigéjónek a -ncsa, -ncsE, -ncso képző gyors ós heves cselekvésre utaló (783. 1.) kiegészítéseként jelenik meg. — Ugyanakkor a ЬЕгЕ névszó 'nyugodt, szelíd, békés' (76. a.) nyilván nem veszi fel ezt a képzőt. A délkomáromi Berencse egyedülálló ós 1877-ben nem említett névalak. Szerepelnek azonban a szatmári ós a szolnok-dobokai Berence, valamint az abaji, nyitrai és szabolcsi Berencs névalakok és ezek felvetik a szibériai ós a kárpátmedencei evenki szavak képzőrendszere közti különbözősége meglétének ma még alig tisztázható részletkérdéseit. Ilyen pl. a szibériai -ncsa képző -псе vagy -ncs képzővé változása. Az biztos, hogy a frank hűbórré lett Terra Avarorum nem a VIII—

IX. század fordulóján vált „avarrá", hanem akkor már kilenc—tíz nemzedék óta elsősorban evenkik által lakott, de ugyanakkor lakatlan pusztaságok szigeteit is felmutató terület volt. A középkor folyamán feljegyzett okleveles adataink azonban helyrajzilag nem mindig pontosak, ami azután félreértésekre és félremagyarázásokra is vezetett. Pl. 1877-ben Esztergom ós Kolozs megyékben volt és ma is van egy-egy Mocs nevú és Komárom megyében egy Mocsa nevű falu. ami szintén még ma is létezik. A lelkiismeretesen pontos Györffy (II. 299. ezt a Mocs-ot komáromi faluként említi és Komárom megye térképvázlatán (III.) így is ábrázolja, szövegében (III. 441.) az esztergomi Dunamocs-csal azonosítja, de rájön arra, hogy van egy komáromi Mocsa is, amit Macsa néven is szerepel, sőt egy komáromi Mocsola, néha Macsala is (441—442.). Mindezt azért említem, hogy az eszközhatározós -cs (796. 1.) jellegzetességeivel feltűnő esztergomi (Duna- )Mocs falu nevének az evenki és még kilenc mandzsu—tunguz nyelvben melgévő mó szóból (254. b.) levezethető eredetét, valamint a komáromi Mocsa férfi személynévvel való hasonlóságát, a kb. "Fai, Gerendai, Erdei" jelentését térbelileg megfoghatóbbá tegyem. Ugyanakkor valószínűsítenem is kell, hogy a Macsa névalakok itt elírások mert azoknak az evenki szót hűn fedő mai névalakjuk a M ácsa, amikkel az egyik következő tanul nulmányomban fogok foglalkozni. A frank uralom alá jutott Nyugat-Avarországon belül két területrészt vélek megkülönböztethetőnek. Az egyik az irodalmunkban Terra Avarorumnak nevezett, evenki elnevezésekben bővelkedő, Dunától D-re és É-ra eső vidék, a másik az egész Dunántúlra kiterjedő evenki szórványok területe. 39