Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

„viseletre". Az egész falura nagy hatást tett, hogy menyecskénk,,kikötve" ment a templomba... ".

32 A népfőiskolába (mint fentebb már említettem) a növendékek néha magukkal vitték kisebb testvéreiket, édesanyjukat, szomszédasszomyaikat is. Ez, azon kívül, hogy családiasabbá tette a légkört, megakadályozta a klikkszeríi elkülönülést is a falutól. Voltak „leselkedők" is: ,,az ablakon leselkedő falusi elemista leánykák a kertben azonnal eléneklik és eltáncolják, amit a népfőiskolás lányok odabenn tanulnak."

33 A másik nagy jelentőségű kapcsolatot a faluval a népfőiskola kiskönyvtára teremtette meg. A lányok a december 7-én megérkezett könyvküldeményt ujjongva rendezték a polcokra, és rögtön az egészet szerették volna kikölcsönözni. Amikor december 14-én, a karácsonyi szünet előtti utolsó tanítási napon már a vakációra készülődtek, a leányok könyveket vittek haza olvasni. De nemcsak ők, hanem az iskolások, a legények és az édesanyák is garmadával vitték az olvasnivalót. Különösen a kormospusztai családok válogatták úgy a könyveket, hogy minden tagjuknak jusson megfelelő olvasmány. Az előadók forrásmunkákat, szakkönyveket kölcsönöztek 1946-ban végzendő munkájukhoz. Félévi jelentése 1946. január 6-i keltezésű kísérőlevelében utóiratként Szabó Gáborné egy érdekes esetet említ: ,,Kedves esetem volt ma este. Egy közismerten iszákos, de különben becsületes gazda felesége ragadta meg a karomat váratlanul az utcán:" Tessék még olyan könyveket adni a népfőiskola könyvtárából! Egész ünnep alatt nem ivott (a férjem), hanem olvasott!"

34 Szabó Gáborné, a népfőiskolai pedagógus Minden igyekezetem ellenére sem tudtam Szabó Gábornérói többet kideríteni, mint amit önmagáról jelentéseiben, pár darab levélében elárul. Két gyermekével, az óvodás korú Katalinnal és az elemista Ildikóval érkezett a faluba. Legnagyobb lánya a budapesti Maglódi úti női gazdasági középiskolába járt ekkor, aki csak a karácsonyi szünetben látogatott a községbe. Férje hadifogságban volt. Vele jött a községbe fivére, Weress Ákos is, aki szintén előadott a népfőiskolán. Szabó Gáborné gimnáziumi érettségivel rendelkezett, tanítói, tanári diplomával nem. A népfőiskola megszűnése utáni tevékenységéről sem áll sok adat rendelkezésünkre. Mindössze annyi derül ki az iratokból, hogy 1946 májusában már Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Szabadművelődési Felügyelőségén, 1947 júliusában pedig a V.K.M. VIII. ügyosztályán dolgozott.

35 Lelkes népművelői portréja azonban a népfőiskolai mozgalomra, egyes nevelési elvekre vonatkozó megjegyzéseiből vázlatosan megrajzolható. Nyilvánvalóan ismerte a skandináv országok népfőiskoláinak gyakorlatát, a népfőiskolai eszme atyjának, Grundtvignak a nézeteit. Jelentésében ezekre többször is hivatkozik és látható, hogy elsősorban ezt a mintát szerette volna követni. Kialakult elképzelései voltak egy ideális leánynépfőiskola helyszínéről, felszereléséről, amint az első fejezet utolsó bekezdésében közölt idézet is mutatja.

36 Az is feltételezhető, hogy nem voltak ismeretlenek számára a népi írók népfőiskolára vonatkozó gondolatai sem. Adott volt számára a község anyagi helyzete, a jól működő KALÁSZ-kör leánytagjainak lelkesedése, a falu ós a környék akkori értelmisége, a családi és baráti Japcsolatok révén is szerveződő előadói kör, a kor magyar valósága ós az ország jövendő céljai. Mindezek figyelembe vételével szükségszerűnek tűnik, hogy miért éppen úgy működött a Tereskei Leánynépfőiskola élén, ahogy az a forrásokból kiderül. 335