Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

adótermet és a szertárakat használták. A szűkös idők, az állatállomány hiánya, és amiatt, hogy a tanítás télen folyt, effektív gyakorlati gazdasági munkára nem került sor.

28 Feltételezhető, hogy amennyiben az elsőt (és az egyetlent) további népfőiskolai tanfolyamok is követik Tereskén, akkor gazdasági gyakorlatokra is sor került volna. Ehelyett előtérbe kerültek a télen is végezhető gyakorlati munkák: oltárterítőt hímeztek a templon számára, fontak, kötöttek. A gyermekek számára bábszínházzal egybekötött mesedélutánt rendeztek október 22-én, de részt vettek egy rövid ideig tartó szabás-varrás tanfolyamon is. Közben maguk takarították a népfőiskola helyiségeit. Két tanulmányi séta során meglátogatták a faluban Barcza Lajos törpegyümölcsösét és Kovács Katalin angóranyúl-tenyésztő telepét. A levelezésről és a postaforgalomról tanultakat is gyakorolhatták: a Székesfővárosi Női Gazdasági Középiskola növendékeivel váltottak levelet. Szabó Gáborné legnagyobb leánya ekkor ebbe az intézménybe járt, valószínűleg így adódott ez a kapcsolatfelvételi lehetőség.

29 Szorgos, tevékeny élet jellemezte a népfőiskola mindennapjait, amelyből nem hiányzott a szórakozás, a hasznos kikapcsolódás sem, melynek kerete a heti egy alkalommal adódó KALÁSZ-foglalkozás volt. Tánccal, énekléssel, kézimunkákkal, felolvasással szórakoztatták magukat, népi kör játékokat és erősebb testmozgásként régi magyar labdajátékokat játszottak.

30 A falu és a népfőiskola viszonya Aktív és kölcsönös segítség jellemezte a népfőiskola és a falu kapcsolatát, és ez a kapcsolat szinte teljesen zavarmentesnek mondható. Csak a kölcsönökért varrógép elromlása után lehetett hallani csúfolódásról, kárörömről. A falu lakosai sokban segítették a néfőiskola zökkenőmentes működését. Özvegy Huszár Lászlóné a helyiségeket, a kertjét, gazdasági épületeit bocsátotta rendelkezésre, Szabó Józsefné tanítónő asztalokat adott, az elöljáróság tüzelőt biztosított számukra, ülőalkalmatosságot a lányok hoztak magukká A legények és az édesapák segítettek a tüzelő hazaszállításában, s megjavították az elromlott kályhát. A toborzógyűlésen a megnyitó, a könyvtáravató ünnepségen aktívan vettek részt; a helyi férfi dalkör ilyenkor műsort is adott az iskolás gyermekekkel együtt. Kraftsik János a vármegye szabadművelődési felügyelője 1945. november 23-án meglátogatta a leánynépfőiskolát és ott előadást is tartott a népfőiskola jelentőségéről, ö volt az is, aki hírt adott a népfőiskoláról a hazai szabadművelődés részére, ugyanis a Vallás- ós Közoktatásügyi Minisztérium kiadásában megjelent Híradó 1945. december 20-i számában ismertetést közölt az itt folyó munkáról. Szabó Gáborné egyébként a látogatást és a cikket lélektani szempontból rendkívül fontosnak tartotta, mert úgy érezte, hogy ezzel a nép előtt felsőbb helyről is igazolják végzett munkája és úttörő törekvése helyességét.

31 A néjjfőiskolás lányok a helyi sportegylet részére gyapjúharisnyákat kötöttek, a KALOT-nak pedig színdarabok gépelésével segítettek. Felélesztették a helyi népszokásokat, például az örömkalács-sütóst, a lakodalmi hívogatást, a menyeosketáncot. A faluban történt házasságkötésekkor a templom előtt sorfalat álltak az ifjú pároknak a KALÁSZ és a KALOT tagjai, a menyasszonyt társnői köszöntötték, búcsúztatták. így történt egyik népfőiskolás társuk Boskó Anna és Molnár Gyula 1946. februárjában tartott esküvőjén is. Egyébként is egymáson akartak túltenni a festői, régi szokások felidézésében; "...sőt olyan is akadt, aki városi ruháját mennyegzője után felcserélte 334