Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Valecsik Árpád: Adalékok a Nógrád megyei automobilizmus történetéhez

a losonci Farkas Károly utcai garázsból oda vissza-érkezéséig minden km 70 fillér. A km-t a kocsikra szerelt km jelző' mutatja.

6 A losonci sajtó egy későbbi, de még ugyanezen évi számából értesülhetünk arról, hogy egy „autóomnibusz Balassagyarmat és Vác között indul meg a tavaszon, mely 4 koronáért szállít személyenként".

7 1913-ban már újabb bérautó vállalat indításáról tudósít a Losonci Űjság, amely már km-enként 80 fillérért fuvaroz legfeljebb 4 személyt. Balassagyarmatra irányuló személyszállítást is tervbe vett a vállalat, ha lesz elegendő jelentkező. Ilyenkor 16 korona fizetendő oda-vissza. A kocsi 1 /2 8-kor indul és 12 h-kor tér vissza.

8 A Királyi Magyar Automobil Club (ezután KMAC) 1912-es évkönyvéből azt is megtudhatjuk, hogy megyénkben hol voltak benzinkutak. A KMAC hivatalos benzinállomásaként szerepel Balassagyarmaton Kutassy Dániel utóda Riszdorfer I. sz. drogéria, Fő út. Losoncon Rittinger Ferenc kereskedő, Salgótarjánban Bogenglück Ignátz vaskereskedő szerepel, és nem hivatalos benzinállomás tulajdonosként Losoncon Belágh Lajos szatócs van feltűntetve.

9 A hivatalos megjelölés biztosította a viszonylag egyenletes minőségű üzemanyagot. Az első világháborúig terjedő időszakot nyugodtan nevezhetjük a nógrádi autózás hőskorának. Nagyobb fellendülést az 1920-as, 30-as évek hoznak a nógrádi automobilizmusnak. Az első világháború és az azt követő trianoni békeszerződés nem kímélte Nógrád vármegye útjait sem. Az összezsugorodott megye közútjainak — köztük a kettő állami út állapota sem lehetett kiváló, mert egy törvényhatósági bizottsági ülésen az alábbi indítvány hangzott el : ,,.. .amíg a nagymértékben tönkrement törvényhatósági és vicinális utak rendbehozására fenntartására nagymérvű áldozatokat hoz (a megye), addig megdöbbenéssel tapasztalja, hogy a vármegye területén áthaladó állami közutak napról-napra rosszabb és elhanyagoltabb állapotba kerülnek. Szembetűnő ez az állapot különösen a Vác-Balassagyarmat közötti nagy forgalmú és fontosságú állami közútnál, amelynek egyes meredekebb, partosabb részei a teljes elpusztuláshoz vannak közel."

10 A megyei útépítés ugyanúgy mint az ország más törvényhatóságaiban, külföldi kölcsönökből folyt. Erről tudósít a Salgótarjánban megjelenő Munka ia az 1926. augusztus 21-i számában. „Külföldi kölcsön 35 milliárd korona. Ebből 20 milliárd útépítésre, ezt szavazta meg Nógrád és Hont^közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék törvényhatósági bizottsága 1926. augusztus 9-епЛ'

11 Hogy már korábban is foglalkoztak az utakkal, azt bizonyítja egy törvényhatósági bizottsági határozat, miszerint szükségesnek látják a 650 km hosszúságú vármegyei és vicinális közutak mindenkori fenntartásának és kezelésének hatályosabb ellenőrzése miatt egy személyautomobil beszerzését. Ezenkívül ugyanaz a határozat foglalkozik egy közúti henger megvételével is, melynek „beszerzése pedig csak az eredeti állapot helyreállítása mert a vármegyének a háború előtti időben is volt saját közúti hengere. Ez a háború folyamán szolgáltatott be hadviselési célokra és ottveszett."

12 Mindkettő be is szereztetett, és hogy a személygépkocsira milyen jól vigyáztak, az bizonyítja a legjobban, hogy csak 1933-ban került szóba egy újabb gépkocsi vásárlása. A közúti hálózatot az 1934-ben megjelent vármegyei monográfia fejlettnek írja le Nógrádban. A kiépített közutak hossza 1932-ben 890 km, s ebből 154 254