Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Valecsik Árpád: Adalékok a Nógrád megyei automobilizmus történetéhez

km állami út, 360 km törvényhatósági, 372 km vicinális és 4 km vasúti hozzájáró volt. Ebből 4,1 km aszfalt vagy kátrány, 6,3 km kőburkolat, 879 km kavicsolt és általános terítéssel áthengerelt „vizes" makadám út volt.

13 Űgy tűnik tehát, hogy a vármegyei korabeli hatóságoknak igencsak szívügyük volt közútjaink állapota, és szinte nincs olyan törvényhatósági bizottsági ülés, amelyen ne foglalkoztak volna az útépítés támogatásával. A már vázolt közúti fejlesztések mellett ezen időszakban alkotják az 1928. évi 6. tc-ket, mely a közúti gépjárművek közúti célokra való megadóztatásáról szól, s amelynek általános indoklása szerint a törvény megalkotására azért volt szükség, mert ,,a rohamosan növekvő autóforgalom miatt állami közútjaink túlnyomó részét 2—3 évenként, sőt a legforgalmasabbakat évenként hengerelni kell, hogy csak némileg is megfeleljenek a sűrű gépkocsiforgalom igényeinek".

14

. Az 1929. évi 32. te pedig a közúti közlekedés szabályozása tárgyában 1926. április 24-én Párizsban aláírt egyezmény becikkelyezéséről szól, ami nem más, mint az első KRESZ. Ezt követően a 25.000/1929. BM. számú rendelet szabályozta a magyar közúti közlekedés rendjét, mely szerint: ,,Az úttesten annak menetirány szerinti bal oldalán kell haladni". A közlekedés biztonsága érdekében azonban a vármegye már két évvel a fenti rendelkezés megjelenése előtt tett kezdeményező lépéseket, ugyanis a törvényhatósági bizottság, 1927ben úgy határoz, hogy ,,a gépjárművel járható utak és alsóbb rendű közutakon a KMAC által díjmentesen rendelkezésre bocsájtandó, veszélyes helyeket jelző táblákat állít fel".

15 1929-ben pedig a fenti te. hatására ,,az útelágazások és az útkereszteződéseknek megjelölésére a törvényhatóság a közutakon 54 darab, a vicinális közutakon 18 darab, a kereskedelmi miniszter által megadott terv szerinti útjelző oszlopot állít fel"

16 az államépítészeti hivatal közreműködésével. Ezekhez az intézkedésekhez kaprolódott szorosan, hogy az autóforgalom és ennek kiszolgálása kezdett igazi üzletté válni. A 20—30-as évek törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyveiben, a polgármesteri iratokban és a korbali sajtóban megszaporodtak a benzintöltőállomások nyitása iránti kérelmek és az autójavító műhelyek hirdetései. A Magyar Amerikai Petróleum Rt. benzintöltő állomás felállításának engedélyezését kérte Balassagyarmaton a Nemzeti Szálló előtt. Az elutasítást a törvényhatósági bizottsági jegyzőkönyvben az alábbiakkal indokolták: „minthogy azonban a szóban forgó engedély megadása ellen Kutassy Dániel és társai (helyi benzinkutasok) óvást emeltek, s mivel a benzinkutaknak a város belterületén való sűrű felállítása veszélyes a lakosságra."

17 Megjegyzendő, hogy Kutassy Dánielek nem véletlenül óvtak az új kút felállítása ellen, hiszen a már működő 2 benzinkút forgalmában érdekeltek voltak. Mindezek ellenére a benzinkutak száma állandóan emelkedett. 1933-ban a megye területén 26 benzinkút működött. Ebből 21 állandó, 5 pedig mozgatható volt. Balassagyarmaton 5 állandó és 2 mozgatható, Salgótarjánban 5 állandó, míg Nógrád és Hont vármegye községeiben összesen 11 állandó és 3 mozgatható benzinkút volt. A 26 kút 1933-byn 6242 liter tiszta benzint és 21688 liter metalkót (benzin és alkohol keverék) adott el, viszont 1937-ben 19 kút 259371 liter motalkót és 8501 liter tiszta benzint forgalmazott.

18 A húszas évek végére javulás állt be a szervízhálózatban is. A Nógrádi Hírlap 1929. augusztus 18. számában erről így számol be: „Végre valahára! Nem kell már automobilt, motort, traktort, dinamókat, stb. Budapestre vagy máshová messzire javítás végett küldeni. Ez a költséges baj megszűnt, mert a 255