Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón

Gyűjtemények Ismerve Pintér Sándor életútját, hangsúlyosan kell feltennünk a kérdést; mennyiben volt jelen lakásában és tárgyaiban gyűjtőszenvedélyének eredménye? Azt mindenképpen látjuk, hogy elsősorban a régészet vonzotta. De azokból is keveset hagyott otthonában, hiszen korábban már átadta a Nemzeti Múzeumnak a javát. Egyéb műtárgyakat pedig nem gyűjtött olyan szenvedéllyel és felkészültséggel, mint korának jeles műgyűjtői. Az eddig említettek között — az összeírás hiányai miatt — alig tudjuk egykét darabról megállapítani a történeti értéket. Talán az ékszerek között lehetett ilyen darab, de annak tartjuk a herendi étkészletet is, ami viszont az ő idejében nem műtárgy, hanem mindennapos használati tárgy volt. A bútorok között pedig a téglány alakú perzsaszőnyeget értékelték a legtöbbre (60 korona), s ez tán sejtet valamit régiségéből. A festmények között ide kell számítani egy régi olajfestményt, amely női alakot ábrázolt és 100 koronára értékelték, s volt még két Markó festmény is 400 korona értékben. De ide sorolhatjuk a régi rozsdás kardot, a pipák között is akadt régi, értékes darab, s volt egy állványos óra üvegszekrénykében, amihez odaírták megjegyzésként, hogy régi, és igen magasra, 20 koronára értékelték. A bútorok között kétségkívül a Grassalkovich-féle szekrény volt a legértékesebb. A leírás után sajnos nem tudjuk pontosan meghatározni, feltehetően egy barokk emeletes íróasztal lehetett alul, kiugró jobb- és baloldali fiókokkal, középen egy nyitott résszel, míg fent két oldalt fiókok fogtak közre egy polcos részt. Pintér Sándor ennek eredetét is tudta; állítólag Mária Teréziáé volt, tőle a Grassalkovich család birtokába került, utána a rokonoké lett, ezek egyike perköltség fejében ügyvédjének adta, akitől ő vette meg. Ebben a szekrényben őrizték a régészeti gyűjtemény maradókait. Az összeírás szerint ezek cserép, kő, bronz régiségek, régi pénzek, 1802-es dátumú selyemkendő, 1848-as emléktárgyak, egy „régi tornyos faragványos fapipa", emlékérmek stb. Az összeírok szerint valamennyi forgalmi érték nélküli! A lakás más részéből előkerült még közel száz újabb régiség. A könyvtárban (a ferenceseknél) újabb régiségeket találunk, alighanem a legértékesebbek közül valók. Egy bottartó állványon volt pl. 35 különféle bot, két régi fegyver feltűzött szuronnyal, egy régi magyar kard, egy bosnyák handzsár markolata, egy törött Lefoché fegyver. A polcokon volt még pl. két kovás pisztoly, egy pattantyús pisztoly, egy törött megkövesedett pisztoly stb. Egy mondat erejéig megemlíthetjük a könyveit is, amelyből a könyvtárban volt 2844 darab kötet, füzet és folyóirat. A lakás más részében találtak még újabb 1014 darabot.

13 A festmények, szobrok kevés kivétellel mint lakásbelső díszek szerepelnek, s csak mi keressük benne a művészettörténeti értéket. Összesen 105 darabot írtak össze, ami azért jelzi, hogy ez több volt, mint díszítési igény, valahol a gyűjtés szándéka is belejátszhatott megvásárlásukba. Ezek helye a hálószoba, előszoba, vendégszoba, folyosó és az alsóház irodája volt. Megközelítően azonos mennyiség volt belőlük minden lakótérben. A legtöbb a festmény. Azok közül is a kortársak képeit látjuk. Kivétel nélkül mind a kismesterek közé tartoznak, a divatos zsánerfestészet képviselői. Ez rámutat a gyűjtő ízlésére, érdeklődésére, s egyúttal pénztárcájának korlátaira is. Berkes Antal (1874—1938) három festménnyel szerepel a gyűjteményben. Elsősorban tájképfestő s a házban is ilyen festményei voltak (pl. fát ábrázoló vízfestmény fekete keretben)

14 Fábián Béla (?—?) ugyancsak a tájképfestésze235