Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Praznovszky Mihály: Egy kisvárosi értelmiségi életmódja és tárgyi világa a századfordulón
tet kedvelte. Pintér Sándor házában öt képe is volt. A szűkszavú megjegyzések ilyeneket mondanak ezekről; „tájfestmény, secessios olajf., virág csendélet, díszkert" stb. 15 Nagy Ernőtől (1881—?) egy képet írtak fel s híven munkásságához, ez is zsánerkép volt. 16 Nyáry Alberttől két képet találunk. A nógrádi — füleld — származású báró feltehetően mint amatőr régész, történész került kapcsolatba Pintér Sándorral. (1903-ban megjelent egy munkája is a Szécsényhez közeli pilinyi ásatásairól.) Nem véletlen, hogy a lakásban lévő egyik képe a szécsényi vártornyot ábrázolta. 17 Ugyancsak nógrádi volt Kubányi Lajos is, akitől a lakásban a legtöbb képet, hetet találunk. Ezek közül Pintér Sándor a Taligás című képet kedvelte legjobban, erről külön is végrendelkezett. Kubányi Lajos (1863—1912) Nógrád memegye legismertebb művésze volt, minden tárlaton szerepelt a fővárosban, életképei, főleg lovas jelenetei nagyon sok nógrádi úrilak falát díszítették. 18 A többi, szerző nélküli festmény a lehető legváltozatosabb. Vannak közöttük olajnyomatok; egy nagyméretű olajfestmény (koponyára boruló alak); néhány szentkép; két német mestertől származó olajfestmény, a megjegyzés szerint „minősége kétes"; egy németalföldi tájkép; egy női arckép („spanyol iskola"); néhány metszet. A könyvtárban volt 11 olaj- ós vízfestmény, és 21 „egyenlő nagyságú és keretű történelmi arckép". A szobrokat még ennyire sem tudjuk részletezni, feltehetően értékük nem érte el a festményekét. Ilyen bejegyzéseket olvashatunk: „egy gipsz szobor; egy japán zsírkőfaragvány; két mellszobor; egy kis mellszobor (Lázár Vilmos aradi vértanú tábornok); egy japán zsírkő-szoborcsoport; egy agyagbika; Orbán pápa szobra" stb. A néprajzi tárgyakra azért kell külön kitérnünk, mert ismerjük Pintér Sándor különleges vonzódását a palócokhoz, a népélethez. Éppen ezért meglepő, hogy feltűnően kevés ilyen jellegű tárgyat találunk. Lehet, hogy a mai kategóriák szerint a háztartásában lévő dézsa, sajtár, hordó már néprajzi tárgynak számítanak, de akkor csak mindennapos eszközök voltak. De ezektől függetlenül egy-egy szobában néhány tárgy — kiszakítva természetes környezetéből — egyértelműen mutatja, hogy valamilyen értéke miatt került be a házba. így pl. a hálószobában két juhász fakanalat és egy kis kolompot írtak össze, a vendégszobában népi kerámiákat találunk (cseréptányér, cserépkorsó, karra vehető csutora), az alsóház dolgozószobájában 10 különféle pásztor- és juhászbot, dudaalkatrészek, egy karikás ostor volt. A kolostori könyvtárban pedig négy cserépkorsó, hat cseréptál, het festett fakanál volt a polcokon. Volt néhány bútora is, amelynek jellege magyarosnak tűnik, de nem tudjuk valóban azok voltak-e, így pl. a folyosón lévő kis tulipános gyermekszék, két tulipános karosszék, a könyvtárban pedig újabb két tulipános karosszék. Pintér Sándor vagyona Eddig is utaltunk rá, hogy a vagyon összeírása során a tárgyak koronaértókét is feljegyezték. Ezeket az értékeket minden bizonnyal a korabeli árverések tapasztalatai alapján számították ki. A történeti értéket nem tudták megállapítani, így tehát a végső összeg inkább csak tájékoztató jellegű témánk szempontjából is. Ugyanakkor — bővebb részletezés nélkül -— összesíteni tudjuk Pintér Sándor vagyonát, amelyből következtetni tudunk arra a társadalmi súlyra is, amelyet a kisváros közegében elfoglalt. Vagyonát három csoportba sorolhatjuk. Az elsők az értékpapírok, kötvények. Ezek között vannak kötvények a Szécsényi Takarékpénztártól, a Szécsényi 236
