Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa

Jellemző értékűnek tartjuk, hogy bojtorjániak kedvenc olvasmánya Benicz­kyné Bajza Lenke és Hahn-Hahn Ida grófnő regényei voltak. (Nevük csen­gése a Nógrádi Lapok egyik sokat foglalkoztatott, korabeli szerzőjét Hanzélyné — Majláth Etelka nevét idézi fel, elképzelhető, hogy Mimosa csipkelődött így vele.) A művészet idegen, egzotikusan regényes úri világába a szegényes, siv.'r mindennapokból el lehet menekülni : „A feleségem az ablaknál olvasta. . . azt a részt, midőn az inas jelenti a méltóságos grófnénak, hogy tálalva van... miközben én a legkisebb leánykám alsó szoknyáját mostam" Hasonlóan távolinak, érthetetlennek tűnik számukra a tudományok világa, legföljebb arra jó, hogy eldöntse: nyúl vagy nyúzott macska az ajándékba kapott csemege. A messzi Budapesten élő bonczmester a kérdés szakértője le­het, hisz „Nagy szakállú, teljesen kopasz és aranycvikkeres úri ember. Mind­három tulajdonság bizonyítja az alapos és mély tudományosságot." Megismertetett Mimosa a Bojtorjánban élő művészekkel, dilettáns külön­cökkel, akik művészkedés segítségével próbálnak meg érvényesülni : — Feltettem magamnak, hogy híres ember leszek, mondja az egyik próbál­kozó. „Először tájképet kezdtem festeni és egyik sikerült képemet el is akartam küldeni a kiállításra, azonban két éves fiam meghiúsította tervemet Midőn a családom előtt lelepleztem a képet, Rezső fiam rendkívül nagy örömmel elkezdett kiabálni, hogy mú, mú. Én eleinte nem értettem a dolgot, de az asszony megmagyarázta, hogy ne csodálkozzam, mert a két szerelmes alak rendkívül hasonlít egy jól kifejlett simentháli tehénhez. Elkezdtem drámákban dolgozni. írtam négytől-tíz felvonásos drámákat és tragédiá­kat ... megjött a bíráló bizottság értesítése, hogy kár nekem Budapestre küldeni darabjaimat, mikor köztudomás szerint lakhelyemen is tervbe van véve a bolondok házának építése. A hegedülésben tán vittem volna vala­mire, de az utczámban lakók panaszra mentek az elöljárósághoz... Meg­próbáltam a többi művészeti ágakat azonban siker nélkül." — Sikeresebb Knopfelblüch Jákó, a helybeli arczkép és szoba festő. 40 ko­ronáért készít egy képet, megfestette a tűzoltóparancsnok portréját olyan kitűnően, hogy aki soha nem látta, még az is ráismert. (Igaz, hogy aki egyszer is látta, az reá nem ismert soha.) — A bojtorjáni írók, a „félreismert zsenik" jól menő irodalmi körbe tömörül­tek „Hazafy Veray társaság" néven. Pályázatokat írtak ki, melyeknek díja három liter bor és két szántói (vagy tetszés szerint négy szóda), sőt volt amikor egy talált villanyosra érvényes jegyfüzet volt. ők aztán igazán mindent elkövettek, hogy bekerüljenek a legjobbak közé: „Parti Pista, aki tudtommal verseket írt és Keserű Muki lettek az általam alapított irodalmi kör tagjai. Parti Pista csinálta a leggyönyörűbb lírai költe­ményeket, Keserű Muki nagy történész volt, aki eleven hangon, hűséggel írta meg a trójai hősök haj és szakállviseletótfs írt egy értekezést, hogy milyen volt az a tánc, melyért Herodias Szaloménak Keresztelő szent János fejét ajándékozta. (Különben ezen tánczot el is lejtette vígabb óráiban, de azt mond­hatom, hogy egy gombostűfejet sem adtam volna érette.) Én pedig mint el­nöke az irodalmi körnek, dolgoztam regényekben, 6—8 felvonásos drámák­ban ós magasabb műfajú elbeszélésekben... Nem állítom, hogy jobb műveket produkáltunk mint Jókai vagy Mikszáth, hanem hogy hetenkint többet az biztos..." 219

Next

/
Oldalképek
Tartalom