Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa

Betekinthetünk Mimosával a vidéki sajtó sokszor szomorúan — nevetséges, kicsinyes életébe, a kulisszák mögé, s karikatúra szerű humoros rajzban szemlélhetjük, hogyan készültek a nógrádi lapok, azaz hogyan is szerkesztették a Bojtorjáni Riadót : „Nem volt kétségbeesettebb két individum Bojtorjánban, mint én és Boros úr. öt év óta szerkesztjük együtt a Bojtorjáni Riadó czímű politikai, közgazdasági, társadalmi és szépművészeti hetilapot, természetesen erős ellenzéki programmal. Első évben, midőn megjelentünk, már t.i. mi és lapunk, a város és közönsége osztatlan lelkesedéssel és örömmel fogadtak. Megbuktattuk vezércikkekben a kormányt, menesztettük a megye főispánját, a képviselőre meg reá fogtuk, hogy legközelebb lemond és kinevezik Erdélybe filoxera kormánybiztosnak. Híreink közkedveltek voltak. Soha annyi kétfejű borjú és hatlábú birka a vidéken világra nem jött, mint akkorában, melegen üdvözöltünk minden kabátos embert névnapja és születés napja alkalmával és hymen hireket zengtünk a báj- és kellemdús leányok férjhezmeneteléről. Társadalmi czikkeink szenzációt keltettek, amennyiben követeltük a keramit kövezést, a villanyvilágítást, állandó színházat és a községi pótadóleszállítását." A Bojtorjáni Riadó — ami még az egyes rovatok tekintetében is vészesen emlékeztetett a korabeli Nógrádi Lapokra —, mint láttuk igyekezett minden „fontos" dologról tájékoztatni, pontosabban szólva kiszolgálni a bojtorjáni közönséget. A teljes -r-*- két főből álló — szerkesztőség időt, pénzt, fáradságot nem kiméivé dolgozott: „A főszerkesztő és én, a felelős szerkesztő, dolgoztunk szent lelkesedéssel, ő ollózott szorgalmasan és írta az előfizetők nyugtáit, én pedig gyűjtöttem a hirdetéseket és előfizetőket, azonfelül a vendéglőkben csináltam lapunk iránt a hangulatot." Munkájuk eredményeként valóban hasznos lap lett, a sajtkereskedő, aki sajttakaró papírnak használta, bizonyára így vélekedett. A sajtos kijelentette, hogy ennek a derék lapnak előfizetője 1000 példányra, kilónkint 20 fillérjével. (És én még soha nem akartam elhinni, hogy 1200 példányban nyomják.) — jegyzi meg ironikusan Mimosa. Az ismertetés, az írói látásmód bemutatásának igényével idézett hosszabb részletek remélhetőleg meggyőzően szemléltetik Mimosa stílusának egyik lényegi jellemzőjót, azt, hogy közismert, köznapi fordulatokban fejezi ki magát. Arról árulkodik ez, hogy Mimosa legfőbb törekvése a közérthetőség volt, azaz alapvetően a közönség igény kielégítésére törekedett. Karcolatai „én-központúak". Általában egyes szám első személyben fogalmazódtak. A karcolatok írója Hetényi Hesz Vilmos teljesen azonosult a Mimosa szereppel, Mimosa pedig azzal a bojtorjáni közönséggel, akiknek és akikről kritikus rajzait készítette. Úgy gondoljuk ez érthető ós indokolt is, hisz csak így számíthatott a helyiek elnézésére, sikerre. Előadásmódja élőbeszédszerű, kedveli a párbeszédre épített, humoros kicsengésű, leleplező jeleneteket. Jellemzője egyfajta regionális humor, ami nemcsak á témaválasztásban ós stílusban, hangulatban érhető tetten, hanem főként érzelmi kötődést jelent, jelez ehhez a világhoz. Mimosa szemléletére inkább a megbocsátó, elnéző humor, mint az éles, ironikus kritika a jellemző — egyszerre vállalja és karikírozza a bojtorjániságot, és benne saját írói szerepvállalását. 220