Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa

patyikus vízből pénzel, amiből az orvosságát csinálja, az a patyikus bácsi meg a borból csinálja a pénzt. Témaválasztása azt mutatja, hogy Mimosa érdeklődési köre nem terjed túl az őt körülvevő kis-világon. Gyakori témája az ember legközvetlenebb környezete: a család. A humoros családi-rajzok megszokottan karikírozott képet nyújtanak : a házsártos elhízott feleségnek kiszolgáltatott férj, a tucatnyi (lány) gyerek között, a legriasztóbb rokonszemély, az anyós árnyékában. Tóma-motivumai között sok a korai Mikszáth-művekből ismerős, mint a pletyka, bálozások, szerencsejáték, statisztika, a város köz-helyei (vendéglői), és számtalan elintézetlen gondja (út, világítás, oktatás). Lényegében nem sokat változtak a Mimosa-korabeli Bojtorján gondjai ahhoz képest, amit Mikszáth a Kétszáz év múlva című írásában, 1873-ban jósolt. Bár lehettek ezek a motívumok átvételek is — Mimosa olvasója lehetett az akkor már elismert író műveinek —, de még valószínűbb az, hogy a kisvárosiság velejárói, meghatározói voltak. Mimosa karcolatai témáit rendszerint innen, a kisvárosi életforma, a kisvárosiság jellemzői köréből vette. Verekedések, sikkasztások, nagy vadászatok, ezen események hozzák lázba a polgárokat. No és főként a párbaj, ami a lovagiasság szabályai szerint végződik, a kibékülés pedig bor mellett hajnal háromig tart. Legsikerültebb írásaiban a bojtorjáni közélet és közigazgatás kritikus szemlélője. Eredeti humorú írásban mutatja „Egy népszámláló biztos keservei"-t, akinek egy métermázsa nyomtatványt kellene kitöltenie, de a válaszoló csavaroseszű Tolvaj Gyura nem a legkönnyebb eset. Igazán örülni lehetne ,,A közigazgatás egyszerűsítésé"-nek : „Lázas munka folyik az egész országban, sőt dicsérettel legyen mondva, az egyik vármegyében még éjjeleken át is egyszerűsítették és vasalták azt a vén kordét, aminek a neve közigazgatás... A papír gyár tulajdonosok örömükben kánkánt járnak ... mert az egyszerűsítés folytán legalább kétszer annyi papírfogyasztás lesz." Mimosa is — ,,mint egyik kuli a közigazgatásnál" — előadja javaslatait, amelyek közül az első három így hangzik: 1. Töröltessék el az országos statisztikai hivatal. 2. Megszüntetendő teljesen az adó ügy. 3. A hadügy teljesen eltörlendő. A helyi politizálás szintjéről vallott véleményét egyetlen rövid kis írásába sűrítve összegezte. Miért nem lettem én körjegyző Tarnóczon címmel. A jelöltet, aki már biztos volt megválasztásában, hisz a helyi kocsmárostól, aki egyúttal virilis képviselő is volt, nyolc nap óta hitelbe kapta a kosztot, bár mindent megtett (fekete szalon ruhát öltött, fekete lakk cipőt, három napotfordított beszéde kidolgozására, melybe Kossuth : Emlékirataimból, SzéchenyiHiteléből és Eötvös: Karthausijából válogatott), sötét színű arcbőrét kihasználva mégis megbuktatja egy turóczi nemes, azt állítván róla, hogy a hugyagi búcsún a Malacz Ferkó bandájában ő volt a klarinétos. Legkritikusabb hangú írásaiban pedig az érvényesülés bojtorjáni módjait mutatja be. Lényeges, javasolták a bennszülöttek, hogy: „feltétlenül vegyek puskát és vetessem fel magam a vadásztársaságba, mert különben kutyába sem vesznek Bojtorjánban". Jól járható út egy hazugsággal (egy ál-párizsi úttal a világkiállításra) fontossá válni, kiválni a tisztviselők arctalan tömegéből: „Bojtorján városban van sok hivatal, valóságos tisztviselő város, a nép pedig az Istenadta nép szegény sóhajtva fizeti a 138 százalek pótadót. Vannak benszülött tisztviselők is, kik 217