Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa
Mimosa éppen e bojtorjáni = balassagyarmati korabeli közállapotokat idézi fel, az élet apró tényeit is megörökítve, rögzítve. Állításunk igazolására nézzük közelebbről a bojtorjáni közállapotokat, Mimosa karcolatai tükrében. Mimosa karcolatai — a műfaj jellegéből adódóan is — nagyon szorosan és közvetlenül kapcsolódnak keletkezésük körülményeihez, az időhöz és a helyhez, amikor és ahol megszülettek. Az írások kivétel nélkül mind jelenidejűek, a századforduló táján készültek, a szerzőt saját korának és közvetlen környezetének kérdései izgatták. Egyik párbeszédes jelenetét így kezdte: Idő: az 1900. évi Ínséges esztendő, egy másik írását így helyezte el az időben: a huszadik század fordulópontot képez Magyarország életében. A szinte dátumszerü pontosságú adatok mellett eligazítóak azok a történelmi események, korabeli közismert politikusok, közéleti személyek, melyek a karcolatok hátterét adják: az angol-búr háború, az 1900-as párizsi világkiállítás, vagy annak a Szilágyi Dezsőnek a szerepeltetése, akinek necrológját a Nógrádi Lapok 1901. augusztus 4-i számában olvashatták a nógrádiak. Hasonlóan pontosak, eligazítóak és bizonyítóak azok a helyrajzi adatok, amelyekkel Bojtorján községet határozta meg. Ezek alapján Bojtorján nem is lehet más csak a századforduló Balassagyarmata. Bojtorján az Ipoly partján fekszik írja Mimosa, ahol télen erősen korcsolyáznak, jobb időben viszont, mint ezt egy másik írásából megtudjuk, kirándulást tesznek a nyirjesi erdőbe a lakosok, akik közül a tehetősebbek vagy a főúton vagy az Otthon-telepen laknak. Az Otthon-telep nevet visete ekkoriban Balassagyarmaton a régi vásártér kiépülő utcáival; Mimosa hőseinek vágyálmában (itt elegáns családi házhoz jutni) a jobb élet reménye, az elegancia jelképe volt. Bojtorjánnal kapcsolatban többször tett említést Losoncról. Balassagyarmat történetének ismeretében hitelesnek tűnik Bojtorján jellemzése, a község arculatának megrajzolása. Ehhez a képhez főként negatívumokat, hiányokat tudott felhasználni a szerző. Egyik ironikus hangú karcolatában egy Sopronból áthelyezett hivatalnok beszéli el rövid életű városatyai működését, aki megrémült a különbségektől, amikor Sopront Bojtorjánnal összehasonlította: ,,Míg ott kitűnő asphalt járdák vannak és szép koczkakövezet, Bojtorjánban szinte kőből van csinálva a járda és az utcza teste, azonban szép hegyes kövekből. Sopronban a világítás mintaszerű, úgyhogy még délelőtt kilenckor is égnek a villanylámpák, Bojtorjánban pedig csak holdtölte alkalmával gyújtatnak meg petróleum lámpások, de akkor is csak este tíz óráig égnek. Színház, gőzfürdő, tranway vagy villamos nem létezik..." Ilyen kép láttán elhatározta, hogy rendet csinál a városban és a városházán. A korabeli viszonyokra utal, hogy éppen ezért, mindenekelőtt belépett egy asztaltársaságba, s legelső teendője volt ott a várost nagyhangon szidni. Az ezt követő választáson — hat liter szilvórium és hetven sósperec által — sikerült bejutnia városatyának. Mint kitűnő reformátor a városi költségvetés alkalmával elmondott reformterveivel kezdte és egyben be is fejezte városatyai működését : „...éles tenorban neki mentem az elöljáróságnak, miért nem hozza be villany világítást, aszphalt kövezetet, lóvasutat, miért nem épít gőzfürdőt, színházat, hangversenycsarnokot és miért nem rendez országos kiállítást. . . miért nincs vasgyár, ágyúöntöde, fegyver és spiritusz gyár. . . Zajos tetszést vártam, e helyett azonban felállott egy régi városatya, szépen kifejezte, hogy 213
