Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa

aki amihez nem ért, ne szóljon hozzá és előbb mindenki igyekezzék a város vagyoni viszonyai és pótadó magassága felől tájékozást szerezni." Egy polgárosuló város, egy megyeszékhely igényei fogalmazódnak itt meg — az írás műfajából adódóan ugyan — túlzó formákban, de éppen e túlzások fejlődést sürgető hatására építve. Sötét, döcögős utú, sáros, poros falura emlékeztett Bojtorján — bár rendszeresen városnak nevezik e karcolatokban is, ami inkább az itt élők szándékára, újbóli várossá nyilvánítási törekvésre, s nem a tényleges helyzetre utal. Bojtorján lehangolóan csendes, álmos képe talán csak a heti vásárok idején, amikor egy csapat falusi ember ós asszony hozza portékáit, és a bálok alkalmával élénkül meg. A bálokra érkező közönség — írja Mimoso — kocsin érkezik a kivilágított vármegyeház elé, hogy a lépcsőkön a virágokkal, girlandokkal, fenyőkkel ékesített nagyterembe jusson. Lent pedig a kocsis gyufát gyújtva megnézi a kapott borravalót, s a lovakat haragosan fültövön ütve megindítja bárkáját. A karcolatok szereplői legtöbbször a középrétegből kerülnek ki, tisztviselők, hivatalnokok, tanárok, iparosok, kereskedők, többek között a tojáskiskereskedő, a ,,patyikus", a főként vágott tűzifát áruló szatócs, akinél csupán szegény munkások vásároltak többnyire hitelbe, így nem csoda hát ha rövid idő alatt tollasodni kezdett. Nem célunk — szinte lehetetlenre is vállalkoznánk, hisz nem kiemelkedő személyiségekről volt szó — a szereplők azonosítása, élő modelljeiknek keresése, kutatása. Ezek a szereplők egy kisváros mindennapjainak tipikus alakjai. Feltűnik ezek között a tipikus (minden tekintetbe, lelkileg, erkölcsileg, anyagilag és tekintély szempontjából is) kisember : Muki személye. Muki már jól ismert alak Mikszáth balassagyarmati tárgyú elbeszéléseiből, a Miért fél Stofi bácsi a porosztól, a Balassagyarmat közhelyei és az Aki nem akar úr lenni című írásokból Ripők Muki, Muki cukrász, és Muki pajtás. Mimosanak is kedvelt, visszatérő típusa ez a sokszor esetlen, kiszolgáltatott ügyeskedő, csak a saját szűk köreiben, korlátai biztonságában létezni képes, kisszerű ember. Megjelenik karcolataiban: Pepita Muki, Kormos Muki, Muki bácsi, Bögözy Muki s végezetül a legutolsóban a szegény póruljárt igazmondó szamár kapja a Muki nevet. Valószínűleg a,,Mukiság" fogalom lehetett, hisz Mikszáth után is még többször feltűnik — és nemcsak Mimosa írásaiban — a Nógrádi Lapok hasábjain. (Lásd pl. az 1898. november 20-i számában, a Muki a pensióban című írástj A szereplőit Mimosa egy-egy beszédes szituációba helyezve, viselkedésük, cselekedeteik alapján jellemzi, és gyakran él a beszélő nevek alkalmazásával. Találkozunk e karcolatokban Tolvaj Gyura, Ugronberky Szaniszló, Pupák Guszti, Kukucska Béni hivatalnokokkal, dr. Nyúzó ügyvéddel, Bornemissza Ákossal, aki bortól akadozó nyelvvel mondja el mondanivalóját, Maszlaghy Miklóssal, akiről kiderül, hogy valójában Gyula sógor, Korláthy törvényszéki elnökkel, valójában Kohn Izsóval, aki meglép a járásbíróság pénztárával, sőt Montenspekuli őrgróffal is, akinek szerelmes hölgye helyett a végrehajtó érkezik meg a találkára. A beszélő nevek segítségével, a név jellemző erejével mutatja be a vállalkozó kereskedő réteg meghatározó összetételét, a zsidó kereskedőket, többek között : Kleinkauf Mórt és Spitzkopf Áron kiskereskedőket, Matykó Benjámint postamestert, későbbi lekvárgyárost, Mühlbeck urat, a kereskedelmi utazót, Grünfleck Somát, akit Kaffka László miniszteri tanácsosnak néznek, és Turteltaub 214