Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa
A Mimosa álnév mögött ui. egy helyi, balassagyarmati szerző és kiadó, Hetényi Hesz Vilmos (1870—1909) rejtőzik. Hesz Vilmos a megyei irodalmi élet elfeledett, ismeretlen alakja, ám mint közéleti személyről, városi tisztviselőről rendelkezésünkre áll néhány szórvány adat a Balassagyarmat történetét feldolgozó monográfiából. A századelő Balassagyarmatát a várossá fejlődés mozgalmas, gyarapodó évei jellemzik. Az egyre növekvő közigazgatási apparátust céltudatos létszámbővítéssel igyekezték egy esetleges várossá nyilvánítás esetére is alkalmassá, működő képessé tenni. Ennek következtében a jegyzői kar létszáma jelentősen megnőtt. A balassagyarmati közigazgatás fejlődésének ebben a szakaszában lehet találkozni Hesz Vilmos nevével, aki 1904—1909 között a főjegyzői tisztet töltötte be. Gyarapodtak ez idő tájt a várossá fejlődő Balassagyarmat kulturális létesítményei is, egyre szaporodó intézményei, egyesületei színvonalas tevékenységet igyekeztek kifejteni. Tudományos és művészeti alkotó tevékenységről nem igen beszélhetünk, de annál nagyobb szeretettel és lelkesedéssel ápolták a régi nagyok kultuszát és emlékét. Balassagyarmat kulturális és szellemi élete a századforduló után a kisvárosok színvonalán és atlagán mozgott. A várossá fejlődő Balassagyarmat szellemi - és közéletének meghatározó eleme volt — a modern sajtó általános fejlődésével és szerepével megegyezően — a helyi sajtó. Hesz Vilmos a századfordulón újságírással és lapszerkesztéssel is foglalkozott, 1909. április 11-ig a Nógrádi Hírlap főmunkatársa volt. A Nógrádi Hírlap a kormánypártok mindenkori helyi „félhivatalos" lapjának számított, ahogy ezt az 50. évfolyam alkalmából kiadott ünnepi számban rögzítették is: „A lap tehát mindenkor szoros kapcsolatban van a vármegyével; Házi szócsöve és tolmácsa. .." E lap hasábjain jelentek meg azok a karcolatok, amelyekből Hesz Vilmos a kötetnyi válogatást közreadta. Az 1899-es, 1900-as években, és egy ideig még 1901-ben is sűrűn követték egymást a Lapban Mimosa karcolatai, szinte külön rovatot képeztek. Napi eseményekről, a hidegről, a kódisokról, a jó ebédekről, a választásokról, a rendőrség brutalitásáról, a bálokról, azaz mindenről, vagy ahogy ő fogalmazta „különféle megtörtént dolgokról, és egyebekről" mondta el hosszabb-rövidebb formában gondolatait. írásainak csak egy része került be kötetébe. Válogatásának úgy tűnik ki nem mondott szempontja az volt, hogy kihagyta az aktualitásokat, hír jellegű közleményeket, és azokat a karcolatokat tette közzé, melyekről úgy hihette, a konkrétumokon kívül valamilyen általánosabb érvényű tanulsággal is szolgálhatnak. önirónikus, önkritikus szerény(kedő) előszóban mesélte el kötete keletkezésének történetét: ,,Az igazság kedvéért nem hallgathatom el, miszerint nem annyira az olvasóközönség, mint a könyvtulajdonosok biztattak... Számítani bátorkodom azonban az olvasóközönség elnézésére, hogy első könyvemnél figyelembe venni szíveskedik azt, miszerint nem egy kész kiforrott író műveit olvassa, hanem egy dilettáns irodalmi szárnypróbálgatásait." A kötet megyei irodalmi jelentőségén túl, érdekes Balassagyarmat történetének szempontjából is, hisz a századforduló Gyarmatának korhangulatáról mindennapjairól, a hétköznapokról, az emberek közvetlen életmódjáról oly keveset tudunk. 212
