Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Kovács Anna: A bojtorjáni Mimosa
Kovács Anna A jbojtorjâni Mimosa Ajánlás az olvasónak : „Nem írtam történelmet, mert az nem az én feladatom. De mégis a kort rajzoltam. A történetíró úgy adja elő a maga föltevéseit, mintha igazságok volnának, a szépirodalmi író úgy adja elő az igazságot, mintha hazugságok lennének. A dolog egyre megy. Ki-ki a maga módja szerint szolgálja az országot, vagy annak kultúráját." (Mikszáth gondolatával nemcsak a szerzői szándékot, hanem választott tárgyunk : a bojtorjáni Mimosa alkotómódszerének és karcolatainak lényegét kívántuk összefoglalni; ) Az Értelmező Szótár szerint : BOJTORJÁN = 1. A fészkes virágzatúak közé tartozó, gyomként tenyésző... növény, fészkének szúrós, horgas pikkelyei mindenbe könnyen beleakaszkodnak. 2. E növény szúrós, tapadó, mindenbe beleakaszkodó, szálkás termése. . .akkor is az emberre akaszkodik, ha nem kívánják a társaságát, állandó nyűg az ember nyakán. MIMOSA =1. A hüvelyesekhez tartozó.. .növény, levelei a legkisebb érintésre összecsapódnak és lekonyulnak. 2. Túlságosan érzékeny természetű, sórtődókeny, szerény(kedő) viselkedésű ember. ,, Mimosa karcolatai" címmel 1901-ben Balassagyarmaton szépkiállítású könyv jelent meg, a B.-Gyarmati Könyvnyomda Részvénytársaság kiadásában. В kis kötet 214 oldalán 47 rövidke írás, ún. karcolat olvasható. A karcolat — régiesen „karc, rajz" — szellemes, egyetlen problémát felvillantó, s tanulságot világosan megfogalmazó rövid szépprózai műfaj, amely többnyire .valóságosan megtörtént esemény epizódjából indul ki. 20. századi elterjedését és virágzását a modern sajtó fejlődésének köszönheti, valamennyi modern irodalomban egyaránt honos, nálunk Jókai, Mikszáth, Móra, Móricz magas színvonalon művelték. Természetes — s éppen itt Nógrádban —, hogy e talányos kis kötet szerzőjéül, a Mimosa álnév mögött, Mikszáth Kálmánra gondoltunk. Szellemi, irodalmi értékeink között ma már klasszikusnak számítanak a Mikszáth-karcolatok. Amikor a sajtó lapjairól 1892-ben először összegyűjtötték és kötetbe rendezve megjelentették Mikszáth országgyűlési karcolatait, maga az író így nyilatkozott a karcolatok kiadásának hasznáról: „Nincs ennek a könyvnek semmi tendenciája többé. Nem akar senkit ütni, sem csipkedni. Csak emléket akar nyújtani, hogy aki lapozgat benne szeme elé táruljanak még egyszer a régen elhagyott vidékek és hangulatok." Hasonló véleményen volt a kötet kiadója Légrády Károly is, aki előszavában a műfaj történetére, továbbélésére vonatkozó kérdését is megfogalmazta : „.. .a poharak, melyekből apáink ittak fennmaradnak, a szellem, melyben mi gyönyörködtünk, miért maradjon fiaink előtt ismeretlen. Vajon akad-e, aki fölvegye utána (Mikszáth után) a tollat s annyi diskrecióval, melegséggel, humorral és oly színpazarsággai fogja ezt az általa teremtett csevegési műfajt folytatni 3 ..." Űgy tűnik Nógrádban akadt tudatos követője a műfaj klasszikus művelőjének, Mikszáth Kálmánnak — mint ahogy erről a „Mimosa karcolatai" is tanúskodnak. 211
